Ellentmondásos adatok, vélemények ütköznek. Hogy szent volt, vértanú, ebben megegyeznek, de a családfa meghatározása bizonytalan. Hevenesi így tudja: A harmadik virág, aki a skót királyi családból (Margit és Dávid után) a magyar szentek kertjét ékesíti, Kálmán… Szent Dávidhoz hasonlóan a magyar származású Margit, skót királynő fia volt… A „magyar származású” jelző ekként pontosítható: Margit István királyunk unokája volt, aki skót királyhoz, III. Malcolmhoz ment férjhez.
A tények egyértelműen vértanúságát mondják el: a Szentföldre igyekvő zarándokot a Pulkan és a Thaya vidéki Göllersbach erdős völgyében, Stockerauban elfogták, kémnek nézték, majd a Bécs védelmére épült kreuzensteini vár udvarán felakasztották. Az 1012-es évszámot jelöli a kalendárium. Mi Kálmánként tarthatjuk számon, aki Szent István királyunk unokájának, Skóciai Szent Margitnak a fia – így szól a krónikás.
Kreuzenstein kastély-erődjében manapság is mutogatják a fát, amelyre felkötötték. A fa biztosan nem az eredeti, azonban a hűséges kegyelet megoldja a mulandóság időcsomóit. Mondják: ezt a fát megkülönböztetett tisztelettel övezte VI. Károly császár és leánya, az osztrákok legnagyobb uralkodónője: Mária Terézia.
Bálint Sándor Kálmánt ír zarándokként említi, a nyelvész a név eredetét is írnek vallja.
A Kálmán régebben gyakori név volt. E jellegzetesen magyar név eredetében a Colomant, Kolmant vélik nyelvészek, s valóban, még Mikszáth idegen nyelvre fordított regényeinek címlapján is ez utóbbi áll. E szónak a mi személynevünkhöz – mint állítják – semmi köze sincs, a Kálmán ótörök eredetű, és maradékot jelent. Mindez akkor gondolkodtatja el az utazót, amikor Melk apátságának főkapuja előtt meglátja Szent Kálmán monumentális szobrát vagy a kolostori kriptában koponyaereklye-tartóját.
Valami még fogva tart a hagyomány útján: Kálmán ereklyéi Székesfehérvárról kerültek (volna) Melkbe, s a Batthyány Boldizsár-féle misekönyvben (1489-ből való!) István, Imre, Kálmán és László tiszteletére közös fogadalmi miseszöveg olvasható. Egy XV. századi, Pozsonyban írt kódex is Kálmán középkori kultuszát emlegeti. De azt sem hagyhatja ki, hogy Könyves Kálmán neve bizonyára vértanú elődjének eleven emlékezetéhez kötődik.
Történészek vitázhatnak tovább, de tény, hogy Kálmán kultusza 1014-ben elkezdődött, és gyorsan elterjedt Bajorországban, Tirolban, Ausztriában, Magyarországon. Kiemelt ünnepnek számított a névnapja. Jószágok oltalmazójaként tisztelték. Krónika őrzi: 1713-ban, a pusztító járvány idején Melk Szent Kálmánt hívta segítségül, és megmenekült. Napjainkban is fenyegetnek veszedelmek, de nincs mindenre biológiai gyógymód. Van más: Isten és általa szentjei ereje. Mit mond Izajás, a Teremtő szavait tolmácsolva: „Ha tengereken kelsz át, veled leszek. (…) Ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg…”
