A bécsi magyar nagykövet mellett jelen voltak a máltai, a Szent György-lovagrend, továbbá a Vitézi Rend képviselői is. Dunaszerdahelytől Zséréig számos felvidéki településről is érkeztek zarándokok. A szentmise alatt a bécsi Széchenyi István cserkészcsapat tagjai és a soproni huszár hagyományőrzők álltak díszőrséget.
Az ünnepi szentmisét Német László nagybecskereki püspök mutatta be felvidéki és magyarországi oltártestvéreivel együtt. Szentbeszédében a főpásztor hangsúlyozta, hogy közép-európai szemmel nézve Szent István király volt az első uralkodó, aki a magyar népnek törvényeket adott. Akkoriban csak Franciaországban, a pápai államban, a bizánci udvarban és a német császárságban voltak törvények. És az Országalapító nemcsak törvényeket adott, hanem gondoskodott arról is, hogy azokat az emberek meg is tartsák. Ebben segítségére volt az egyház is. A nagybecskereki püspök szentbeszédében kifejtette, hogy István király világméretű politikus volt, aki kapcsolatot keresett korának három nagyhatalmával: Bizánccal, Rómával és a német császársággal. A püspök szólt István missziós küldetéséről is, amelyben példaképe Szent Adalbert püspök, támasza pedig hitvese, Boldog Gizella volt. Szent Istvánról fontosnak tartotta megemlíteni, hogy értékrendjében nagy hangsúlyt fektetett a nevelésre és a családra, amelyben lehet és kell is értékeket továbbadni. A püspök a szlovákiai nyelvtörvényre is kitért. Mint mondta: „Nemcsak az idén született egy magyarellenes nyelvtörvény az egyik szomszédos országban, hanem voltak előtte is nyelvtörvények. Nem is egy, de mi túléltük, mert tudtuk, mik az értékek! Nincs olyan hatalom, amely eltörölhetné a nemzeti identitást, a nemzethez való tartozást, ha mi magunk nem hajlunk meg a nyomás alatt.” A pápai és a magyar himnusz eléneklése után Szent István karcsontereklyéjét körmenetben átvitték a Máriapócsi Szűzanya oltárképéhez, ahol a jelenlevők hódolatukat fejezhették ki.
Pázmáneum
