Szent idő (Mk 13,33-37)

Egy brazil pap, Clodovis Boff a közelmúltban földrészünkre látogatott, és tapasztalatait ebben a mondatban foglalta össze: „Tél uralkodik Európában, a hit és a keresztény erkölcs tele.” Hogy mennyire igazat mondott, mindannyian megtapasztaljuk, ha mi is körülnézünk, édes magyar hazánkban. Kérdés lehet, hogy milyen okok idézték elő a kereszténység téli állapotát. Azonban fontosabb, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy egyéni és társadalmi életünkben végre tavasz jöjjön. Tudnunk kell, hogy Isten akaratából minden lelki-szellemi megújulás csak a mi közreműködésünkkel valósulhat meg. Az életet megújító Szentlélek mindig igényli az emberi közreműködést tervei megvalósításához.

Egy régi magyar mondás szerint: „Egy fecske nem csinál nyarat.” Ez igaz a természetben, de másképpen kell értékelnünk a változásokat a kegyelem rendjében. Gondoljunk csak arra, hogy egy-egy szent életű, szentlelkes ember milyen lelki megújulást hozott a világba, és milyen hatással tudott lenni megfáradt, közömbös emberekre. Emlékezzünk Szent István királyunk országalapító, határozott és elkötelezett, kereszténységet terjesztő tettére, Szent Imre herceg rendíthetetlen és példamutató tisztaságára, Szent László gyengéket és elesetteket védő, lovagias bátorságára, Szent Erzsébet önzetlen, végtelen szeretetére, mely minden élethelyzetében meg tudta mutatni a főparancsolat krisztusi értékét, Szent Margit vezeklő, békét hozó életáldozatára. Vajon hol és hogyan állna a kereszténység ügye magyar honunkban, ha nem lépett volna közénk Pázmány Péter és a magyar egyház tanítója és apostola, Prohászka Ottokár püspök? Emlékezzünk Batthyány-Strattmann Lászlóra, az önzetlen orvosra és példamutató családapára, Apor Vilmos püspök vértanúságára és Mindszenty József bíboros kívánságára: „Szent Magyarországot akarok, és legyen egymillió imádkozó!” Gondoljunk azokra, akik nemzetünk és egyházunk e nagyjait lelkesen követik, egyéni és sajátos élethelyzetükben, hogy megújítsák a „magyar ugar” vallásos életét, hogy advent-karácsonyhúsvét után végre a feltámadás jöjjön.

Az evangélium félreérthetetlen tanítása szerint a jelenlegi világfolyamat, a látható emberi színjáték, a csillogó média által megtévesztett világ a mai formájában nem tart örökké. Az idei advent ébressze fel bennünk a virrasztás és az éberség vágyát, hogy szent elődeink példájára várjuk az Úr közeledtét, megszületését lelkünkben, tetteinkben. Legyen elég erőnk hozzá minden ellenállás és ellenhatás dacára.

Az advent adjon nekünk bölcs életlátást, hitünkben és szent reménységünkben egy új tavaszt.

Mi, keresztények azért nézünk bizakodva a jövő felé, mert hisszük, hogy Jézus ma is itt jár közöttünk, és örök adventben, örök karácsonyban élünk. Tudjuk, hogy találkozni akar velünk, és szeretné lerántani rólunk a dermesztő téli hótakaró szemfedőjét. Tudjuk, hogy minden tél után tavasz jön, tudjuk, hogy a tél nem azonos a halállal, mert mélyében ott hordozza a tavaszt. Minden sötétség után világosság érkezik, és nincs az a köd, ami fel ne szállna. Csodálatos történelmünk és egyedi múltunk erre ad bátorítást mindannyiunk, az egyház és a magyarság adventi jövője számára.