A közoktatásban való részvétel olyan terület, ahol az egyház találkozik a társadalom igényeivel, az oktatás, a nevelés, a kultúra világával.Tizenöt esztendővel ezelőtt, január 15-én, több mint ezerötszáz pedagógus vett részt azon a nagygyűlésen, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia rendezett És emberré lett… címmel a katolikus iskolák helyzetéről a budapesti Körcsarnokban. A sorra alakuló egyházi óvodák, iskolák és kollégiumok pedagógusai, diákjai gyűltek össze, hogy önmaguk és a társadalom számára megmutassák létüket, előadásokon, beszélgetéseken keresztül ismerjék meg egymást és az örömökről beszámolva ismerjék meg közös problémáikat is.
Seregély István érsek, a püspöki konferencia akkori elnöke megnyitó beszédében a pedagógusok felelősségét hangsúlyozta. Mint mondta: ők azok, akik munkájukkal, az iskola szellemének formálásával valójában megteremtik a katolikus oktatási-nevelési intézményeket. A diákokhoz szólva kiemelte: a katolikus iskolák legyenek egy boldogabb Magyarország megteremtésének műhelyei, ahol a fiatalok további életük alakításához szellemi-erkölcsi alapot kaphatnak. A találkozón fölszólalt Mádl Ferenc, akkori közoktatási és művelődési miniszter. Biztató körülnézni ebben a teremben – kezdte előadását -, mert hit és optimizmus olvasható le az arcokról. A magyar társadalomban, sajnos, föllelhetők a visszahúzó vagy szándékosan rontó erők, amelyek a minél rosszabb, annál jobb elvét hirdetik, katasztrófa-hangulatot terjesztenek. Kiemelte: a baloldali pártok ugyan nyíltan nem ellenzik az egyházi iskolák létrehozását, ám úgy állítják be, mintha az egyház erőszakos térhódítást folytatna, s nem a társadalomban jelentkező igények szolgálatában állna. Nemzetközi összehasonlítást is tett az akkori miniszter: Magyarországon az egyházi iskolák aránya 2,9 százalék, Nyugat-Európa több országában ez eléri vagy megközelíti az ötven százalékot.
Tizenöt évvel ezelőtt voltak, akik attól tartottak, hogy a sorra alakuló iskolákra esetleg nem lesz a társadalomban igény, nem lesz elég jelentkező az intézményekbe. Mára bebizonyosodott, hogy az egyházi nevelő és oktató intézmények értékközvetítő szerepe jelentős, legtöbbjüknek nincsenek létszámgondjai. A működéshez szükséges finanszírozás azonban ma épp úgy problémát jelent, mint jelentett 1994-ben is. Az elmúlt időszak egyik legjelentősebb eredményének tekinthetjük azonban, hogy az ilyen oktatási intézmények pedagógusai az egyház értelmiségi rétegét növelik.
A rendszerváltozás körüli időkben Korzenszky Richárd tihanyi perjel részt vett az oktatásügy átalakításában. 1991- 1994 között miniszteri biztos volt a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban, 1992-től a Katolikus Iskolák Főhatóságának ügyvezető elnöke lett. Akkoriban a magyar közoktatás helyzetéről egy alkalommal a következőket mondta. „Az egyházi iskolák és az egyházi iskolafenntartók nem kívánnak semmi mást, mint azt, hogy valóban egyenjogú tagjai legyenek a magyar oktatásügynek. Nagyon nehéz sokakkal megértetni, hogy ha az egyházi iskolákat visszaadnánk, és azokat a gyerekeket állami vagy önkormányzati intézmények tanítanák, nem kerülne semmivel sem kevesebbe a magyar államnak, mint amennyibe most kerül. Vannak országok, ahol hasonló viták folytak. Ott kiszámították, hogy ha ezekből az iskolákból az egyház kivonulna, akkor a korábbi érték másfélszeresébe kerülnének ezek az iskolák az államnak. Nagyon nehéz megértetni a közvéleménnyel, hogy az egyházi iskolák közfeladatot vállalnak át. Az a gyermek, aki X forintjába kerül a magyar államnak és a magyar adófizetőknek, az legalább ugyanannyiba, esetleg többe kerülne az önkormányzati vagy állami iskolában. Arról sem szoktunk beszélni, hogy az önkormányzati iskolák gyerekeit hívők adóforintjaiból is tanítják. Tehát azok, akik magukat vallásosnak mondják és Magyarországon adófizető polgárok, az ő pénzükből nem egyházi iskolákat is finanszíroznak. Nem huzavona ez, és nem arról van szó, hogy az egyházak pénzt követelnek, telhetetlenek vagy harácsolnak. Szeretnének az egyházi iskolák értéket képviselni, szabadon felkínálni értékeket annak, akinek ez kell. Egy olyan világban, amikor a gyerekek száma drasztikusan csökken, az egyházi iskolarendszer – minden gyarlósága ellenére – még mindig versenyképes és vonzó, mert figyelmének középpontjában az ember áll. Az egyházi iskolák kevésbé küzdenek gyerekgondokkal, mint sok egyéb iskola. Ebben a szituációban, olyankor, amikor az egyházi iskolák a szó nemes értelmében konzervatív iskolák, egy liberális értékrendet képviselő oktatáspolitika számára nem biztos, hogy az egyházi iskolák jelentik a jövőt. Sokak számára az egyházi iskolák, valamilyen kövületet jelentenek…”
Bajzák M. Eszter nővér jelenleg a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (KPSZTI) vezetője. Egy, a közelmúltban írt tanulmányában az államosítás előtti évek statisztikájának bemutatása mellett az elmúlt évek oktatásügyéről a többi közt ezt írja: „Az egyháznak, a keresztény embernek természeténél fogva az a küldetése, hogy hirdesse az üdvösség örömhírét, tegyen tanúságot a megváltó szeretetről, reményt és távlatot adjon a keresőnek. A katolikus iskola része ennek az egyetemes küldetésnek, különösen a hitre, emberségre nevelés kötelességének vonalán. Az államosítás előtti évek statisztikai adatai azt igazolják, hogy a közoktatás egészében a katolikus oktatási intézmények száma jelentős, de nem kiugró. Az intézmények újraindítása kapcsán nemcsak számbeli növekedésük követhető nyomon, hanem az is, hogyan bővült az intézménytípusok köre. A gimnáziumok kínálatának továbbfejlesztése mellett – újabb 4, illetve 6 és 8 évfolyamos középiskolákat is indítottak – elkezdődött a »lefelé építkezés«, az óvodák és alapfokú oktatási intézmények alapítása, vagyis a közoktatás 12-13 évfolyamát átfogó katolikus oktatási rendszer létrehozása.
A katolikus intézmények száma: 73 óvoda, 106 általános iskola, 57 gimnázium, 17 szakközépiskola, 14 szakképző intézmény, 51 diákotthon, napköziotthon, 14 alapfokú művészetoktatási intézmény. Tizenkét intézményben folyik nemzetiségi nevelés és nyelvoktatás, 3 intézményben kéttannyelvű oktatás, 6 iskolában és egy óvodában végzik a katolikus felsőoktatás végzős hallgatói tanítási, nevelési gyakorlatukat, kilenc intézményben speciális képzést folytatnak: hátrányos helyzetű és enyhe értelmi fogyatékos tanulók szakképzését, cigány kisebbség integrált oktatását, autista, vak és halmozottan fogyatékos gyermekek általános iskolai oktatását-nevelését, kollégiumi elhelyezését. A sajátos nevelési igényű tanulók létszáma 1474.
Az egyházon belül az új intézményeket működtető fenntartók köre is bővült az elmúlt évtizedben. Az 1991. évtől kezdve az egyházmegyék, és a korábbi négy szerzetesrend mellett újabb 21 szerzetesi közösség működtet oktatási-nevelési intézményeket – óvodától egyetemig. Ma az ország 93 településén oktatnak és nevelnek katolikus közoktatási intézményben. Budapest 17 kerületének önkormányzatával, valamint 92 helyi önkormányzattal állnak kapcsolatban a fenntartók és az intézmények. A teljes magyar közoktatásban a katolikus intézmények aránya közel 4 százalék.” A katolikus intézményekben tanulók létszáma jelenleg 54 751 fő. 47 százalékuk általános iskolás, 28 gimnazista, 3 százalék vesz részt szakképzésben. Óvodába jár 9 százalékuk, 8 diákotthon lakója. öt százalék kap alapfokú művészetoktatást. Az intézményeinkben dolgozó pedagógusok száma 5277 fő, köztük 212 szerzetesnő és férfi szerzetes.
Tizenöt esztendővel ezelőtt a nagygyűlés résztvevői nyilatkozatot fogadtak el. Örömüket fejezték ki, hogy törvényeink biztosítják a szabad iskolaalapítás jogát. Egyben kérték, hogy a szabadon választott felelős magyar Parlament az egyházi iskolák működtetéséhez biztosítsa az esélyegyenlőséget: ugyanazok a kedvezmények illessék meg az egyházi iskolákat is, mint az azonos feladatot ellátó állami, illetve önkormányzati intézményeket, a fenntartók pedig legyenek olyan pénzügyi helyzetben, hogy ugyanazokat a juttatásokat tudják megadni, amelyeket ugyanazért az állami, illetve önkormányzati intézmények alkalmazottai a törvények szerint megkapna. Az élet bizonyította, hogy a társadalomban komoly igény van az egyházi intézmények működtetésére. A szülők örömmel küldik gyermekeiket ilyen óvodába, iskolába, kollégiumba, a fiatalok szívesen tanulnak katolikus szellemiségű főiskolán, egyetemen. Finanszírozásukat elvileg nemzetközi szerződés szabályozza. Ennek ellenére a számháború, a normatív támogatást kiegészítő pénzekkel azóta is tart. Az oktató, nevelő intézmények e nehézségek ellenére is folytatják munkájukat, hogy mint Seregély István érsek tizenöt évvel ezelőtt fogalmazott: egy boldogabb Magyarország megteremtésének műhelyei legyenek, ahol a fiatalok további életük alakításához szellemi-erkölcsi alapot kaphatnak.
