A május 17-ig nyitva tartó tárlatot Beer Miklós püspök nyitotta meg, közreműködött Virágh László lant- és Keresztes Ildikó nagykárolyi énekművész. Mint a kiállítók elmondták, missziós feladatuknak tekintik, hogy a mostani határainkon belüli és kívüli szakrális építészeti értékeinket feltárják, dokumentálják és bemutassák a nagyközönségnek. Többéves, Kárpát-medencei barangolásaik eredményeiből a tavalyi Szakrális Művészetek Hetén már kiállítottak egy bővebb válogatást. Ezen a tárlaton bemutattak olyan kisebb-nagyobb építményeket is, melyeket eleink vallási kegyeletből állítottak Isten dicsőségére. A számba vehető út menti keresztek, képoszlopok, szobrok, kálváriák, kis kápolnák, romtemplomok nagy része ugyan rendkívüli módon károsodott a történelem viharaiban, de szép számmal akadnak közöttük olyan emlékek is, melyeket a hívő közösség karbantartott, felújított. Váci kiállításukon, a helyi adottságoknak megfelelően, a különböző korok szakrális építészetét szimbolizáló és működő, „beimádkozott” hazai, erdélyi, felvidéki, nyugat-galíciai, kőből és fából épített templomokat mutatnak be. A képeken hol a római és görög katolikus, református, szerb ortodox és izraelita templom belső tere, hol pedig az építmény szervesen a tájba helyezett, annak hangulati varázsát növelő látványa jelenik meg. Ezek a templomok „olyan helyen épültek, ahol épülniük kellett”. Közülük sok, esetleg eldugott helyen fellelhető „szépséget” nem ismernek az emberek. Többek között ezért is tartják fontosnak a kiállító szakemberek, hogy felkutassák az épségben vagy éppen romos állapotban lévő értékeket, felhívják a magyarság figyelmét múltja ápolására, megbecsülésére, hogy a következő nemzedékek kellő hittel és önbizalommal felvértezve építhessék az ország jövőjét.
