Bárki számára élményt jelenthet a gyurgyalag-telep. A színpompás madarak még etettek: poszméheket, darazsakat, szitakötőket, lepkéket hoztak az üregekben várakozó fiókáknak. Folyamatosan hallatott „prü-prü” hangjaik betöltötték a levegőt, távolabbról a fürjkakas „pittypalattyát” hozta a szellő. Valaki korábban fotózhatta a gyurgyalagokat, és egy jókora száraz ágat szúrt a homokfalban lévő lyukak elé.
A madarak birtokba vették az ágat, olykor egyszerre öten is ültek rajta eleséggel a csőrükben, mielőtt a lyukakhoz szálltak volna. Ezután rövid kitérőt tettünk, hogy vendégünk megcsodálhassa és fényképezhesse a szürkemarha-gulyát. Az állatok békésen kérődztek a legelőn, volt köztük két nagyon szép kormos bika is.
Az ürge keleti elterjedésű faj, hazánktól nyugatra csak Ausztria határ közeli részén él egy kisebb állomány. Az autó előtt átszaladó példány volt az első, de utána még jó néhányat láttunk a kopár füvű legelőn. Ha veszélyt sejtenek, az ürgék felágaskodnak, éleset füttyentenek, majd a lyuktól lyukig vezető, rágással tisztán tartott ösvényeken rohanva pillanatok alatt eltűnnek a föld alatt. Ez a kis rágcsáló a fokozottan védett parlagi sas és a kerecsensólyom fő tápláléka, ezért védett állat. Figyeltük őket egy darabig, majd a Peszéri-erdő felé indultunk tovább. Előtte, a bokrokkal tarkálló nagy legelőn zöld és homoki gyíkok futottak a fű között. Daniel imádkozó sáskát és hangyalesőt fotózhatott, de talán annak örült a legjobban, amikor Andris, már az erdőben, egy kiszáradt fa tövében megkaparta az avart, és két orrszarvúbogarat talált. Gyönyörűek ezek az akár negyvenöt milliméteres, gesztenyebarna bogarak! A hímek nagy, hátrafelé hajló szarvat viselnek. Lárváik korhadó, öreg tölgyek tuskóiban, gyökereiben fejlődnek. Az orrszarvúbogár szerencsére jól alkalmazkodott a változó környezethez: a lárvák ma gyakran faforgács- és komposzttelepeken növekednek. Az öreg állományú tölgyesek rohamos megfogyatkozása így kevéssé érinti őket.
Fotó: Daniel Ston
