Alexandriai Philón úgy tartotta, hogy a lélek elsötétülése szükséges állapot ahhoz, hogy Istent prófétai érzékkel szemlélhessük, és eksztatikus módon érzékelhessük. Tertullianus az „obumbratio mentis” kifejezést használta az Istennel való találkozás egzaltált formájára, amely nála a lelki egyesülést jelentette. A görög egyházatyák megkülönböztették a homályt (szkotosz) a sötétségtől (gnofosz), ahol az előbbi az Istentől való elfordulást, utóbbi a felé törekvésben történő erőteljes megtisztulást jelentette. Nüsszai Szent Gergely (IV. század), a misztika tanítómestere átvette Órigenésztől a lelki tapasztalat háromfokozatú modelljét – megtisztulás, megvilágosodás, egyesülés –, s összekapcsolta Mózes élettörténetének három szakaszával: Isten megtapasztalása az égő csipkebokorban, a fényes felhő vezetése a pusztai vándorlás idején és egyesülés Istennel a Sínai-hegyen, a sötét felhőbe fonva.
A lelki sötétség első, saját élményre alapozó és részletes leírása Keresztes Szent Jánostól származik (XVI. század): A Kármel hegyére vezető út. Az első fázis az érzékek éjszakája, a második a szellem éjszakája, és a harmadik a hit éjszakája, amely a legszörnyűbb. Az éjszakát leváltja a hajnal, amelyben lehetővé válik Isten szerető felismerése. Ezt a hagyományt folytatja számos misztikus, Lisieux-i Szent Teréz (XIX. század), vagy Edith Stein (XX. század) A kereszt tudománya című művében.
A szemlélődés éje kétfajta sötétet bocsát a tisztulásra vágyó lélekre, mely az emberi természetnek megfelelően érzéki és szellemi. „Az éjszaka, azaz a megtisztulás először az érzéki részt éri, megtisztítja a lelket az érzékektől, és alkalmassá teszi a szellemi befogadásra. Másodszorra a szellemi megtisztulással az éjszaka szellemétől lemezteleníti a lelket, és alkalmassá teszi az Istennel való szerelmes egyesülésre. Az érzéki rész éjszakája mindennapos, sokakkal megesik, a kezdők részesülnek benne, akikről az előbbiekben is szóltunk. A szellemi éjszakát kevesen élik meg, a haldoklók és jártasak részesülnek benne (…).” (Keresztes Szent János)
A buddhizmusban is három szakasza van az elmélyülés útjának: sila, jana, panna, amely párhuzamos a keresztény misztika leírásával: megtisztulás, megvilágosodás, egyesülés. Friedrich Heiler német vallástudós mutatta ki, hogy a misztika alapvonásai a keleti és a nyugati kultúrában hasonlók, még akkor is, ha megfogalmazásaik igen eltérőek. A sötét éj a találkozás esélye.
