Más, mondhatni fontosabb eseményekhez viszont nem fűződik pontos dátum. Szerény példa erre a Föld nevű bolygó teremtése. A világ üdvözítőjének földi születésnapját is csak utólagos közmegegyezéssel ünnepeljük december huszonnegyedikén. Kereszthalálának, vagyis az emberiség megváltásának időpontját viszont pontosan meghatározza a Szentírás: húsvét előtt, a kovásztalan kenyerek második napján, pénteken történt, délután három órakor. Nem csupán a születendő csecsemőknek és az állatok kölykeinek, de a történelem sorsfordító pillanatainak is van úgynevezett kihordási idejük. Ez az idő – az emberével ellentétben – nem kilenc hónap, de olykor kilenc év is lehet, máskor viszont csak kilenc hét, nap vagy éppen percecske. Az atombombától a különféle forradalmakig és merényletekig számos példát keríthetnénk. A Megváltó kereszthalálát mindössze öt nappal előzte meg virágvasárnap, azaz dicsőséges bevonulása Jeruzsálembe. (Mellékszál: szamárháton azelőtt és azután is rengetegen utaztak már – ám bizonyos, hogy Jézus akkor az emberi történelem legemlékezetesebb szamaragolását vitte végbe…) Öt nap, vagyis százhúsz óra. Pontosan annyi ideig tartott, hogy a pálmaágakat lengető, köpenyeit az útra terítő jeruzsálemi tömeg torkában a dicsőítő Hozsanna két sziszegő szóvá alakuljon, és gyűlöletre készen megszülessék: Feszítsd meg!
Adam Zagajewski lengyel költő 1945-ben született, az emberiség egyik sorsfordító pillanatában: a rabságba fúló szabadság kezdetén. Virágvasárnap című, fiatalon írt versében a küszöböt védelmezi. Véleménye szerint a mai türelmetlenek úgy összekuszálják az időt és az események menetét, hogy „Krisztust már hajnalban megfeszítik s egy héttel korábban, beesett arcán a döbbenet vonásaival, sebtében a fára szögezve”. Nyilvánvaló, hogy az egyébként hívő katolikus Zagajewski nem megbotránkoztatni kíván. Ellenkezőleg: a költészet eszközeivel figyelmeztet, hogy virágvasárnap nélkül a nagyhét felindultságát sem élhetjük át, nagyszerda bánatát és nagypéntek kínját. Arra int, hogy virágvasárnap egy olyan küszöb, amely nélkül „elmaradnak a lelkigyakorlatok, elveszítjük a hatnapos önmegtagadás lehetőségét, nincs idő a bűnbánatra”. Azt üzeni, hogy a történelmi pillanatokhoz hasonlóan az ünnepeknek is van kihordási idejük. Ezért, hogy két legfontosabb ünnepünket, karácsonyt és húsvétot is böjti időszak előzi. S mostanság nem úgy élünk-e, hogy hajlamosak vagyunk felborítani e sorrendiséget, már november közepén a karácsonyi vásárokon sürögve, hamvazószerda helyett csak torkos csütörtöki lakomát tartva? Virágvasárnappal – zárja versét Zagajewski – „új ünnep közeledik, a tűzvészek sohasem tapasztalt öröme”. Milyen szépen rímel erre Jézus sóhaja, Lukács evangéliumából: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna!”
