A rendezvény helyszíne a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola volt, ahol az MTA Filozófiai Kutatóintézete, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és más intézmények előadói elemezték és méltatták Molnár Tamás vallásfilozófiai, antropológiai, társadalomfilozófiai és eszmetörténeti nézeteit. A tanácskozás megrendezését a Barankovics István Akadémia támogatta. Molnár Tamás, a hatvan éve az Egyesült Államokban alkotó filozófus a modernitás, a jelenkori nyugati liberális szellemiség következetes kritikusaként szerzett hírnevet magának. Műveiben a modern kort kárhoztatja számos alapvető emberformáló és társadalom fenntartó eszme aláásásáért, így például a tekintély elvének tönkretételéért. Másfelől ostorozza a transzcendens Isten-fogalom megrontását, a csupán e világi boldogulást célzó és erőszakhoz vezető utópikus gondolkodásmódot s az e világhoz hasonulás túlzott mértékét társadalomban és egyházban egyaránt. Életművének java nem ismeretlen a hazai olvasóközönség előtt. Alapvető művei, mint Az értelmiség alkonya, Utópia, örök eretnekség, Filozófusok istene, Az autoritás és ellenségei, Keresztény humanizmus, Teisták és ateisták, A pogány kísértés, Az Egyház, évszázadok zarándoka, A liberális hegemónia, A modernség politikai elvei már magyarul is megjelentek, bár munkásságának méltó értékelésével a hazai szakmai közélet jellegzetes módon máig adós maradt. Az említett konferenciát Pálinkás József, az MTA elnöke nyitotta meg, méltatván a konzervatív filozófia értékeit, és hangsúlyozva a tekintély fontosságát a társadalomban. Turgonyi Zoltán, aki Molnár Tamás számos művét fordította magyarra, első felszólalásában a filozófus életpályáját és tanítását tekintette át. A további előadásokból kirajzolódott: Molnár Tamás filozófiai életműve komoly segítséget jelenthet korunk valóságának mélyebb megismerésében. A filozófus felfogása szerint az egyetlen hiteles humanizmus a keresztény humanizmus. Munkássága azt is példázza, hogy a filozófia nemcsak tudomány, hanem egyúttal lényegileg életforma is. A nyugat-európai kultúrát jogfilozófiai szempontból vizsgálva Frivaldszky János rámutatott, hogy a jogi érvényességnek mára elveszett a kritériuma, s ebből a szempontból hangsúlyozta a természetjog fontosságát. A politikai teológiát elemezve Karácsony András a szent fogalmának gyengüléséről s a modernitásban létrejövő ellenkultúrák sajnálatos megszentelődéséről beszélt. Molnár Attila Károly meggyőzően mutatta be, hogy a liberalizmus a végsőkig képes elmenni elveinek érvényesítésében, a „hegemónia” fogalmát vizsgálva leírta, hogyan lehet a hatalom birtoklása nélkül is uralmat gyakorolni, s tisztázta, hogy a közvélemény uralmán a közvéleményt irányító csoport uralmát kell érteni. A premodern, a modern és a posztmodern kor fázisait áttekintve Fekete Balázs rekonstruálta, ahogy az egyház, az állam és a civil társadalom egyensúlyát megbontva a civil társadalom kiemelkedik, majd kiüresedik legújabb történelmünk folyamán. Gáspár Csaba László az emberi gondolkodás természetéről szólván jutott arra a megállapításra, hogy a valóság és az ember viszonya a gondolkodásban dől el, bár nem az határozza meg. Molnár Tamás kritikáját ismertetve Ignácz Lilla kimutatta: Heidegger lényegileg ateista gondolkodó, aki Istenről nem a rendszerén belül beszél, hanem egy Istenen túli Istent, a létet hirdeti. Turgonyi Zoltán záró előadásában a hitviták valódi tétjéről értekezvén hangsúlyozta a helyes gondolkodás életbevágó fontosságát, és méltatta a világhoz való pozitív viszonyulás keresztény eszméjét. A konferencia úttörő volt a maga nemében, mert először szolgáltatott alkalmat arra, hogy méltó módon és tudományos igénnyel vessenek számot Molnár Tamás életművének értékeivel. Megállapítható, hogy szellemi életünkben megtörtént az elmozdulás Molnár Tamás munkásságának befogadása terén, s nézeteiről az eszmecsere, a szakmai vita, a kritika innen folytatódhat. Ezt fogja elősegíteni, hogy a tavasz folyamán a konferencia anyaga a Barankovics István Alapítvány jóvoltából kötetben is megjelenik.
