Diákjai rajongtak érte. Nagyban hozzájárult „a betűk, a lelkiismeret és az emberség köztársaságához”. Tág világirodalmi tájékozottsága volt, József Attila-, Pilinszky- és Weöres Sándor-verseket is fordított. A leggyakrabban forgatott könyve a Biblia volt. Ismert költeményével búcsúztatom – saját fordításomban:
A galagonya-lámpás
Nincs évada, s a téli galagonya ég,
tüskék gyümölcse fény kisembereknek,
mást sem kér, csak hogy önbecsüknek
szikra-lángját kihúnyni ne hagyják,
mivel szemüknek vakító pompa nem való
Ám ha száll lélegzetek pipafüstje,
vándor-Diogenész alakját ölti fel,
ki lámpással keres egy való igazt,
végül bokra mögül vizsgálva néz,
ágacskáján szem-magasba emel,
megrezzensz eggyé vált rost s magja előtt,
szúrása bár próbád-tisztulásod lenne,
kikezdett érettsége fürkész – továbbáll.