Ma, július 2-án az Egyház liturgiájában megemlékezünk Szűz Mária látogatásáról egy idősebb házaspárnál, Zakariásnál és Erzsébetnél, akik gyermeket várnak, Keresztelő Jánost. A látogatás az emberek közötti szolidaritás, a családok közötti szeretetteljes közelség megnyilvánulása. Ez a látogatás azonban az evangelizáció jelképe is: Mária egyházi küldetést teljesít, amikor Jézust hozza el a kis Jánoshoz és családjához; Jézust hordozva megszenteli őket, továbbítja a kegyelem, az élet és az öröm túlcsordulását.
Mária felfedi és megmutatja a szeretete, szava és szolgálata által kapott isteni ajándékot. A Magnificattal hitet tesz Isten mindenható kegyelméről, dicsőíti és hálát ad Neki, mert csodákat vitt és visz végbe az ő és minden további, magát alázattal Istenre bízó nemzedék életében. „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. (…) Nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataikban kevélykedőket. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt.” (Lk 1, 46–52)
Mária tanúságtevő szavaihoz és dicsőítő imájához csatlakozik tevékeny segítségnyújtása. Szűz Mária látogatásának története ezzel a tárgyilagos közléssel fejeződik be: „És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába” (Lk 1, 56). Erzsébetnél maradt, hogy gondosan és figyelmesen szolgálja őt, és segítsen neki a háztartási feladatokban való jártasságával, gyermeke megszületéséig.
Az Egyház Máriához hasonlóan Jézust adja a világnak, felidézi személyét, jelenlétét és szeretetét. Boldog VI. Pál pápa írta: „Az evangelizáció az Egyház különleges isteni ajándéka és hivatása, ez legmélyebb identitása. Azért van, hogy evangelizáljon.” (Evangelii Nuntiandi 14.) Az Egyház a hívők személyes és közösségi tanúságtétele által evangelizál, ebben a tanúságtételben az ima, az igehirdetés és az elkötelezett cselekvés elválaszthatatlanul van jelen.
Napjainkban, szekularizálódó világunkban nagy szükség van bátor és elkötelezett tanúságtevőkre, akik az Úrral szenvedélyes és személyes kapcsolatban élnek, hallgatják szavát, imával fordulnak hozzá, imádják az Eucharisztiában, követik, és cselekedeteikben hozzá igazodnak mindennapjaikban.
Ilyen bátor és aktív hívők voltak a felperesei annak a Fővárosi Ítélőtáblán zajlott pernek, amelynek alperesei gúnyt űztek az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztusból, ezzel megsértve a katolikus hívők személyiségi jogait.
A Fővárosi Ítélőtábla ítéleti tényállása szerint 2016. április 10-én a „tiltakozás az abortusz lengyelországi teljes betiltása ellen” tárgyú, a Lengyel Nagykövetség épülete előtti demonstráción az alperesek is részt vettek, és többedmagukkal egy előadást állítottak össze. Ennek egy jelenete a következőképpen zajlott: az I. rendű alperes teljes püspöki ornátusban, a nyakában egy jól olvasható „ABORTUSZTABLETTA” feliratú dobozzal magához invitálta azokat, akik „meggyóntak”, és az így hozzá lépő személyek nyelvére helyezte az abortusztablettát „Krisztus teste” szavak kíséretében.
A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20151/ 2017/3/11. számú, 2017. április 11-én kelt ítéletével a Fővárosi Törvényszék 70.P .22.286/2016/13. számú keresetet elutasító ítéletét teljes egészében megváltoztatta, és megállapította, hogy „a közéleti vita keretein kívül első – valamely vallást gyalázó, indokolatlanul bántó és sértő – véleménynyilvánítások módja és tartalma korlátozható.” Vagyis a véleménynyilvánítási szabadság a demokratikus társadalmakban kiemelt jelentőséggel bír ugyan, de nem korlátozhatatlan alkotmányos alapjog.
Bár a demonstráción nem voltak sokan, de az a sajtó nyilvánossága előtt zajlott. A tüntetésről készült, sérelmezett felvétel megjelent a www.24.hu internetes honlapon, aztán a Facebookon és egy további internetes videómegosztón.
Hárman, a felperesek a perindítás eszközéhez folyamodva fejezték ki, hogy személyiségük lényeges vonásának minősül a katolikus vallási közösséghez tartozásuk, valamint hogy vallásgyalázásként és ezáltal méltóságuk sérelmeként élték meg a vallásukból gúnyt űző alperesi magatartást, ahogy aztán további közel tizenháromezren is, akik a CitizenGO által kiadott, a vallásgyalázás ellen szóló petíciót aláírták.
A közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítésének lehetősége az új Ptk.-ban biztosított speciális jogvédelmi eszköz. A perben nem volt vitatott a törvényi feltételek megvalósulása, a közösséget ért jogsérelemre alapított egyéni személyiségvédelmi igény érvényesíthetősége. A felperesek, mint a közösség tagjai, az átsugárzó jogsértés okán egyénileg jogosultak voltak a perlésre azáltal, hogy saját maguk is sérelmet szenvedtek a közösséget ért sérelem következtében.
A Ptk.2:42. § (2) bekezdése alapján „az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani”. A Ptk.2:54. § (5) bekezdése szerint „a közösség bármely tagja jogosult a személyisége lényeges vonásának minősülő, a magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén a személyiségi jogát érvényesíteni, valamint személyiségi jogai megsértésének szankcióit egy kivétellel érvényesíteni.”
A fentiekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a személyiségi jog megsértését megállapította, attól az alpereseket a továbbiakban eltiltotta és a kereseti kérelem szerinti 600 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte, továbbá elrendelte az ítélet nyilvánosságra hozatalát. Így a felperesek kereseti kérelmének minden tekintetben helyt adott.
A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint az alperesek magatartása még a katolikus egyházi szertartásokat kevéssé ismerő személyek számára is érthető módon gyalázkodó, sértő, megalázó tartalommal bírt. Megállapította, hogy az alperesek az áldozás szertartását gyalázták meg akkor, amikor a Krisztus testét jelentő ostyát „abortusztablettára” cserélték, majd a tablettát az 1. rendű alperes „Krisztus teste” szavak kíséretében az „áldozáshoz járuló híveknek”, köztük a II. rendű alperesnek a nyelvére helyezte, míg a III. rendű alperes a jelenet felhangosításával és a nagy nyilvánossághoz való eljuttatásával volt részese a kifogásolt magatartásnak.
A katolikus hívők ugyanis a szentáldozással azt a misztériumot élik meg, hogy Krisztus testével az életet veszik magukhoz, míg az abortusztabletta magát a halált jelenti, azaz a „ne ölj!” parancsnak a szándékos megszegését.
Az abortusztablettával történő „áldoztatás”-t kifejezetten a felperesek vallását gyalázónak kellett hogy értékelje a bíróság már csak azért is, mert a jogsértőnek bizonyult magatartás egyben a felperesek emberi méltósághoz fűződő jogát is megsértette.
Kérjük Isten áldását a Fővárosi Ítélőtáblára, ez a dicséretes ítélete szolgáljon például további objektív ítélkezéséhez. Ajánljuk Szűz Mária, a Sarlós Boldogasszony oltalmába mindazokat a bátor és elkötelezett hívőket, akik személyes és közösségi tanúságtételükkel, imáikkal és Jézus ügye melletti kiállásukkal dicsőítik Istent!
Bíró László tábori püspök,
az MKPK Családbizottságának elnöke
