Kislány- és diákkora a Csurgó–Zákánytelep–Marcali–Kaposvár négyszögben telt, s bár szegénységben élt a család, a szülei mindent megtettek azért, hogy örömteli legyen az ünnep.
– Nem vásárolt, hanem készített ajándék került a fa alá, bár ha éppen akkorra nőttük ki a cipőnket, akkor új lábbelit is hozott a Jézuska – mesélte. – Emlékszem, egyszer babát kaptunk ajándékba. A zákánytelepi szülők összefogtak, és szebbnél szebb babákat varrtak, majd eladták azokat, hogy legyen pénze a munkaközösségnek. A babák feje műanyagból volt, de a testük rongyból készült. Egy kedves arcú, gyönyörű babával engem is megleptek. Az is előfordult, hogy édesanyámmal fajátékokat, bababútorokat gyártottunk karácsony előtt. Lombfűrésszel szabtuk az anyagot, aztán összeállítottuk, majd lefestettük a kisasztalt, a hokedlit, a szekrénykét. Még virágokat is pingáltam rájuk…
A babaszerelem tizennégy éves koráig tartott, de az ünnepi varázs azóta is él. Felnőttként általában a szülőknél karácsonyoztak, Csurgón. Csokonai kedves városába a többi testvér is megérkezett családostul, hiszen öten voltak együtt jóban-rosszban. A színésznő szerint azóta is az együttlét, az egymás viszontlátása miatt érzett öröm maradt számukra a legnagyobb ajándék. És a gyertyagyújtás, a közös éneklés. A zsoltárokat kívülről tudták, nem kellett hozzá énekeskönyv. A dúsan terített asztalról nem hiányozhatott a tyúkhúsleves, a nyálcsordító töltött káposzta, sok gombóccal, a sertéssült meg a rántott csirke, de a zserbó, a bejgli, a diós és a mákos kalács sem, amelyek ritkán tartottak ki az ünnep végéig.
– Az idei lesz az első karácsonyunk, amely édesanyám nélkül telik el. Március 30-án halt meg. A sors csodálatos; még megérte dédunokája, Alexander Mór születését, és egy hétre rá örökre elaludt. Mivel új élet született, nem tudtunk mélyre süllyedni a bánatunkban, ám hiába igyekszünk, szomorú karácsony vár ránk… Sok az emlék, az élmény. A nagyobbik húgomék jönnek hozzánk, s aki tud. A nagycsalád legalább húszfős – újságolta Bencze Ilona, aki jelenleg négy darabban is játszik, és Örökség című műsorával járja az országot.
A művésznőt kedvenc verseiről is faggattam. Nem szabadulhat Ady Karácsonyától, de kedveli Márai December című írását is, ami tele van szomorúsággal, mert az író úgy véli, nem tudott szeretetet adni, pedig egész életében szeretetre vágyott. A szeretetet azonban nem várni kell, hanem adni, s aki ad, az kap is…
Bencze Ilona már hozzászokott, hogy a karácsony nemcsak a családjáé, hanem a közönségé is. Évtizedeken át szinte mindig játszott az ünnep másnapján. Így lesz ez most is; december 26-án, délután és este a Madách Színházban Corry néniként láthatjuk a Mary Poppins című musicalben.
