1927. november 25-én Rippl-Rónai József hatvanhat esztendősen átszenderült az öröklétbe. A halotti anyakönyvi kivonatban veseelégtelenséget jelöltek meg a halál okaként. Gyász borult a villalakásra, amely írók, költők, művészek szellemi paradicsoma volt két évtizeden át, s elárvult csupa fény műterme is. A szomorú hírtől megrendült a város, de az ország is.
A kaposvári születésű, világhírű festőművészt a városházán ravatalozták fel, s a búcsúzók egymás után hajtottak fejet emléke előtt. Barátja, Medgyessy Ferenc szobrászművész – aki többször vendégeskedett nála – halotti maszkot készített róla. Borovicz Imre helyi szobrász és Z. Soós István festőművész ugyancsak a halott közelébe férkőzött, hogy maszk őrizze meg a mester arcvonásait. A koporsót a Keleti Temetőbe vitték, s Petrovics Elek, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatója – aki már 1914 óta tudatosan gyűjtötte Rippl-Rónai műveit – búcsúzott a kortárs festészet és iparművészet kiemelkedő alakjától.
A városháza dísztermében felállított ravatalról készült közeli és távolabbi felvétel is – ezek a megyei múzeum tulajdonában vannak –, ám a kutatók a közelmúltig nem tudták, hogy előbukkan olyan fénykép is, amely halottas ágyában örökítette meg a festőművészt, aki bámulatos életművet – mintegy kétezer-négyszáz olaj- és pasztellképet, nyolcszázharminc grafikát és száz iparművészeti alkotást, illetve tervrajzot – hagyott maga után. Néhány hete egy magánszemélytől került elő három archív fotó, amelyek újdonságot jelentenek a Rippl-Rónai-kutatásban. Tulajdonosa elvitte őket a Rippl-Rónai Múzeumba, és a felvételekről Horváth János művészettörténésztől próbált információt kérni. A csoportképek az egyik Rippl-Rónai rokon lány, Humor Rózsi 1904 augusztusában tartott esküvőjének vendégkörét örökítették meg Rippl-Rónai Fő utca 58. szám alatti házának udvarán, amelyet a gróf Andrássy Tivadarnak tervezett ebédlő honoráriumából, tizenhárom éves párizsi élet után, 1902-ben vásárolt meg. Szerény, falusias kinézetű, kertes ház volt ez az utca végén, deszkakerítése szemben állt a kórház tüdőosztályával. Horváth János kiváltképpen azért örül a két fényképnek, mert erről az épületről mindeddig nem volt fotó. Ugyan csak egy kis falrészlet látszik belőle, ám ez a meglehetősen alacsony családi ház művészettörténeti korszak színhelye: itt készültek az úgynevezett enteriőrképek – a lakásban Piacsek bácsival, Lazarine-nal, s az oda betérő rokonokkal, ismerősökkel. Itt élt Rippl-Rónai és felesége a Róma-villa megvásárlásáig, 1908-ig. Néhány év múlva, nyugdíjba vonulása alkalmából megvette tőle Ödön öccse, hogy szenvedélyének, a műgyűjtésnek élhessen tovább. Addigra már – ahogy erre Horváth János is utalt – Ödön, a vasutas öcs jelentős műgyűjteménnyel rendelkezett, s a házat, ahol kiállította kincseit, 1913-ban már Rippl-Rónai Múzeumként hirdette röplapjain.
A fotón egyébként Ödön áll a menyasszony mellett. Kettőjük közt a háttérben, lehajtott fejjel látható a művész. Szintén a háttérben a kalapos férfi a művész apjának testvére, id. Rippl-Rónai János, akit „Kossuth-imádó” Rippl bácsiként emlegettek. A másik fotón az asztal melletti hölgyek társaságában, legyezőt tartva ül Rippl-Rónai József. Haja a többi ismert fényképhez képest szokatlanul rövid, nyáriasra nyírt, s izzadt homlokára tapad.
A harmadik fotó is fontos relikvia, hiszen Rippl-Rónai a halottas ágyában látható rajta. A művészettörténész egyértelműen állítja: a madridi királyi fotós, a Gyenes Jánosból lett Juan Gyenes készítette tizenöt esztendősen. A már nemzetközi hírű fotóművész ugyanis egyik nyilatkozatában Kaposváron megélt fiatalkori emlékeiről is mesélt, többek között arról, hogy az első híres ember, akit lefotózott, a halott Rippl-Rónai volt. Gyenes János ekkoriban fényképészinasként tanulta a szakmát Holzer Félix műtermében, s a főnök őt küldte ki a Róma-villába, hogy elsőként kapja lencsevégre a megyeszékhely nagy halottját.
Mint megtudtam, a magát megnevezni nem akaró tulajdonos összeállított egy „csomagot”, amiért mintegy 2,5 millió forintot remél. Ebben a három fénykép mellett egy Rippl-Rónai-rajz is van, az ugyancsak kaposvári származású festőművészről, Galimberti Sándorról. A kínálat további része néhány könyvecske Rippl-Rónai-szignóval és egy nem túl jelentős távirat.
S hogy mi lesz a csomag sorsa? Horváth János elmondta: szerették volna a múzeumnak megvásárolni, de kilátástalanul reménytelen az anyagi helyzet, így vélhetően elárverezik majd a relikviákat.
