Riói sokszínűség Pécsen

Összesen négyszázötvennégy településről érkeztek a fiatalok Pécsre, akik között több mint hatvan pap, huszonnyolc kispap és hatvan szerzetes is részt vett a programokon. Udvardy György püspök, a találkozó házigazdája és Palánki Ferenc, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) ifjúságért felelős püspöke mellett csatlakozott a fiatalokhoz Márfi Gyula érsek, Beer Miklós, Bíró László, Kocsis Fülöp, Orosz Atanáz, Spányi Antal és Székely János püspökök is.

A huszonöt helyszínen zajló, több mint száz programon százharminc önkéntes segítette a szervezők munkáját, többek között csaknem huszonegyezer adag étel kiosztását.

Udvardy György püspök a megnyitón azt kérte a fiataloktól, hogy mindig lelkes mosoly legyen az arcukon, amely örömet és reményt sugároz. A résztvevők a kérést megfogadva öt napon át vidámsággal töltötték meg Pécs belvárosát. Voltak, akik nyakba akasztott táblán ajánlottak ingyen ölelést vagy pacsit, több helyen vidám énekléssel derítették jókedvre az arra járókat, és a parkokban mindenütt fiatalok csoportjai osztották meg egymással élményeiket.

Ha a riói ifjúsági világtalálkozóra gondolok, akkor fiatalos lendületet, nagy találkozásokat, életre szóló tanításokat képzelek el, és dicsőítést szívvel-lélekkel, nyitottságot Isten és ember felé. Na és ha a HungaRióra gondolok? Akkor elmondhatom, hogy ott pontosan ugyanezeket tapasztaltam. Tartalmas rendezvénynek ígérkezett a magyar ifjúsági találkozó, ám a honlapról felcsipegetett információk alapján sem mertem volna képzelni, hogy ilyen sokszínű lesz a pécsi rendezvény.


Csütörtök délután az ifjúsági fesztivál sátrai közül legelőször a Shalom katolikus közösségé készült el. Számítani lehetett arra, hogy a két brazil misszionáriusnak köszönhetően a hely gyorsan megtelik majd élettel, és környéke brazil daloktól, tánctól lesz hangulatos.

Nem lehetett úgy elhaladni arrafelé, hogy meg ne álljon az ember, ha csak néhány percre is. A HungaRio közel kétezer résztvevője délelőttönként a Shalom közösség vezetésével tanulta a flashmob lépéseit a sportcsarnokban. Akadtak, akiknek könnyen sikerült elsajátítaniuk a mozdulatsort, másoknak viszont több időre, sőt délutáni gyakorlásra is szükségük volt ahhoz, hogy aztán vasárnap Pécs lakóinak ajándékozhassák pár perces előadásukat.

– Te itt?

– Én azon lepődtem meg, hogy téged itt látlak.

– Az egyetemen nem is beszélgettünk, nem tudtam, hogy te is hívő vagy.

– Igen, ferences harmadrendi vagyok.

Sokan egyedül érkeztek, de hamar találkoztak ismerősökkel, barátokkal, akikről nem is gondolták volna, hogy szintén részt vesznek a találkozón – mint például a fenti párbeszéd szereplői. Ismerősként üdvözöltük egymást azokkal is, akikkel ugyanazon katekézisfeldolgozó műhelyen vettünk részt, vagy akikkel egymás mellett táncoltunk az esti táncházban. A kiscsoportos és személyes beszélgetések lehetőséget adtak arra, hogy mi, résztvevők jobban megismerjük egymást. A közösségekkel érkezők közül nem is kevesen jöttek biciklivel. Ők zarándoklatnak tekintették az akár kétszáznál is több legyűrendő kilométert.

A négynapos fesztiválon Székely János, Bábel Balázs és Kocsis Fülöp katekézisei segítették a fiatalokat abban, hogy minél mélyebben értsék meg a riói világtalálkozó mottóját: „Menjetek, és tegyetek tanítványommá minden népet!” Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök a tanítványságról beszélt, rávilágítva arra, hogy Jézus az apostolokból olyan értékeket hoz elő, amelyekről azok álmodni sem mertek. A Mestert követőknek csupán annyit kell mondaniuk: „Megyek, Uram. Mindegy, hová, nem azt fogom nézni, megéri-e ez nekem.” A HungaRión sokféle út vezetett közelebb Jézushoz. Délutánonként műhelyek várták a résztvevőket, ahol ki-ki liturgikus táncokat tanulhatott a Nyolc Boldogság közösség szervezésében, találkozhatott az ignáci lelkiségből fakadó imamódokkal, hallhatott az utcai evangelizációról, s aztán gyakorolhatta is, ismerkedhetett a szalézi lelkiséggel és Don Bosco életével, vagy a Sant’Egidio közösséggel részt vehetett idősek és hajléktalanok szolgálatában.

Természetesen figyelemmel kísértük a riói magyarok útját is, s a dóm előtti hatalmas téren kivetítőn nézhettük, hogyan köszönti a pápa a fiatalokat. „Engem nagyon megérintett a pápa közvetlensége. Az egyik kontinens nevében őt üdvözlő fiatalnak a meghatottságtól el-elcsuklott a hangja, nem is tudta befejezni a beszédét. Ferenc pápa erre megsimogatta az arcát, és megölelte” – mesélte egy gyakorlott ifjúsági találkozós, Bori. Noémi, egy másik résztvevő arról beszélt, milyen fontos tapasztalat volt számára, hogy a magyar püspökök komolyan vették a pápa szavait, és nem szomorú, távolságtartó emberekként mutatkoztak a fiatalok között. „A programokon meglepődve vettem észre, hogy a püspök atyák a fiatalok soraiban ülnek, köztünk kerestek helyet maguknak. Nem vonultak emelvényre, nem különültek el, hanem velünk voltak. Az egyik barátom mellett rögtön két püspök is ült.”

Valószínűleg sokan hallottak arról, hogy Böjte Csaba testvér is ellátogat Pécsre, mert érkezésekor többen voltak a téren, mint a találkozó más napjain. Akadtak olyan szállásadók, akiket a náluk lakó fiatalok hívtak el a Csaba testvérrel való találkozásra, mások éppen hazafelé igyekeztek, amikor belebotlottak a dóm előtti sokaságba, s mert hallották, hogy a tömeg több mint ötezer gyermek megmentőjét, apját várja, ezért ott maradtak a többi programon is.