Reményvesztettek reménye

Tadeusz Wasilewski szavaiból megismerhettük a mélyen hívő, lelkiismeretes tudós morális gyötrelmeket sem nélkülöző harcát az értékes emberi életért.

 Lekapcsolta a villanyt, s lassú, elnyújtott mozdulattal behúzta maga mögött a laboratórium ajtaját. Jó ideje már, hogy nem tapasztalta az elvégzett munka utáni megelégedett fáradtság jóleső érzését. Több mint tíz évet dolgozott a białystoki klinikán, ahol orvostársaival a lombikprogram keretében meddő házaspároknak próbált napról napra új reményt adni kisbabájuk megszületéséhez. Munkájával rangot, hírnevet, elismerést szerzett magának, a természetes módon sikertelenül próbálkozók szívébe pedig örömet csalt, amikor megfogant várva várt gyermekük.

A mikroszkóp fölé görnyedve gyakran előfordult, hogy mosolygós arcok jelentek meg lelki szemei előtt, de az utóbbi időben borúsabb gondolatok is megkörnyékezték. „Vajon a természet megengedné-e azt a találkozót, amelyet az orvos a lombikban, a természetet legyőzve elősegít? Helyesen döntünk-e, amikor a nagyítólencse alatt – majd a beágyazódás után – válogatunk a megtermékenyített petesejtek, illetve az embriók között? Az embriológiában ugyanis senki sem kérdőjelezi meg az élet kezdetének eseményét! A megtermékenyülés után az embriót már saját kis páciensünknek, illetve a szülők gyermekének kell tekintenünk!”

S ekkor elérkezett az a pillanat, amikor rájött, hogy napról napra élet és halál kérdésében hoz döntéseket. Szinte hihetetlen volt, hogy nem tud rálépni a fűre, mert mindenütt életet lát; ha fellapoz egy könyvet, az élettel kapcsolatos szavak ötlenek először a szemébe…

Az egyik fárasztó nap után Wasilewski doktor álomba szenderülve hallotta a mondatot: „Bízzál Jézusban!”… Azonnal bizonyossá vált számára, hogy nem dolgozhat tovább a lombikprogramban. Levette orvosi köpenyét, hóna alá vágta táskáját, és kilépett az utcára…

Miután az említett erkölcsi okokból és a páciensekkel kapcsolatos egészségügyi kockázatok miatt felhagyott a mesterséges megtermékenyítés területén végzett munkájával, megismerkedett a meddőségkezelés legtermészetesebb módjával. Felismerte, hogy az általa addig elsajátított tudás és gyakorlat összhangba kerülhet a NaPro természetes foganást elősegítő technológiájával, amely jóval több, mint pusztán a női ciklus alapján működő természetes családtervezési módszer kiterjesztése. Thomas Hilgers amerikai nőgyógyász munkáját tanulmányozva felismerte, hogy a NaPro Technológia nemcsak a termékenységgel foglalkozik, hanem például a szülés utáni depressziót, a petefészekcisztát, a menstruáció, a pajzsmirigy, a hormonháztartás stb. zavarait is gyógyítja. Képes a – sokszor mesterséges fogamzásgátlók által előidézett – koraszülések megelőzésére, és új műtéti módszerekkel a szövetek hegesedés nélküli helyreállítására.

Amikor a módszert kidolgozó Hilgers doktor orvostanhallgató korában megismerkedett VI. Pál pápa Humanae vitae kezdetű enciklikájával – amelyben a fogamzásgátlással szemben állást foglalt az emberi élet értéke mellett –, úgy érezte, a pápa őt szólítja meg. Munkatársaival nekilátott a termékenységgel és a természetes családtervezéssel kapcsolatos – az egyház által jóváhagyott – kezelési módszerek kutatásához. Kidolgozták a természetes családtervezés Creighton Modell rendszerét, majd 1985-ben megalapították az emberi termékenységet kutató VI. Pál Intézetet. II. János Pál pápa szintén támogatta a kutatásokat, ugyanis a NaPróban alkalmazott valamennyi módszer megfelel a keresztény értékrendnek.

Phil Boyle, az 1998-ban, Írországban megalapított első európai NaPro Központ vezetője budapesti előadásában hangsúlyozta: sokaknak, de nem mindenkinek segíthetnek a technológiával. Annak ellenére, hogy először többen hitetlenkedve fogadták a NaPro Technológiát, hatszáz pártól kapott levelet. Nagy részük sikertelen lombikpróbálkozásban vett részt, vagy mellőzni szerették volna ezt a módszert, de voltak olyanok is, akik nyolc vetélés után jelentkeztek a programra. Írországban máig ezerkétszáz baba született a NaPrónak köszönhetően, kilenc szakképzett orvos és ötven oktató segíti a leendő szülőket utódjuk világrajöttében.

A meddőséget különböző irányokból próbálják megközelíteni a módszer segítségével. Először az úgynevezett Creighton Modellre épülő, termékenységet szabályozó táblázatrendszer alkalmazását tanítják meg a pároknak. A meddőséget okozó probléma megtalálása után megállapítják, mit kell tenni az eredményesség érdekében. Visszaállítják a szervezet egészséges funkcióját, amivel nagyobb esélyt biztosítanak a megtermékenyítés természetes folyamatának. Az egyszerű módszer segítségével a szervezet működésére vonatkozó összetett okokat tárnak fel; ahelyett, hogy befolyásolnák, együttműködnek a ciklussal, aminek következtében a programban részt vevők kilencven százalékának megszülethet a gyermeke.

„Az egésznek az a szépsége – mondja mosolyogva Boyle doktor –, hogy a párok tulajdonképpen magukat gyógyítják. Én orvosként csak az edzőjük vagyok; itt a gyógyszer, amit a következő adagolás szerint kell szedni – mondom nekik… Nem hagyjuk magukra őket, s látjuk, hogy folyamatosan fejlődik a hitük, az önbizalmuk, javul az általános állapotuk, ami elősegíti megtermékenyülésüket!”

„Kár, hogy egyre kevesebb helyet hagyunk a hitnek, a Teremtőnek – veszi át a szót Wasilewski doktor. – Megtörtént eset: az orvostudomány szemszögéből nézve meddő páciens egyszer csak beállított a klinikára az örömhírrel, hogy gyermeke lesz… Azt mondta – most, a XXI. században –, hogy az imának köszönhetően valósult meg az álma… Megfigyeltük például, hogy minden liturgikus Szűzanya-ünnep során tízszeresére nő a megtermékenyülések száma. Persze a hit nem zárja ki a tudást, de a tudás sem zárja ki a hitet, amit ma eléggé elfelejtünk” – hangsúlyozta a doktor.

„Ne engedjétek, hogy akár csak egyetlen ártatlan embrió is elpusztuljon, mert mindenki felelni fog érte” – hívták fel végül a hallgatóság figyelmét az előadók.

Fotó: Cser István

(Bővebb tudnivalókat a Napro Technológiáról a www.fertilitycare.net honlapon találhatnak az érdeklődők.)