Az erőt próbáló zarándoklat csupán egyik eleme volt a Lélekemelő napok címmel szervezett rendezvénysornak, melynek ötletét – mint ahogy Gilikter Gabriella igazgató asszonytól megtudtuk – a számos lelki ajándékot tartogató tavalyi hit éve programsorozat adta. A lakók sokat beszéltek a gyaloglás öröméről, a felajánlott áldozatról, s arról, hogy a keresztúri templom plébánosa, Vaslabán Csaba milyen szeretettel fogadta őket, és mesélt a basilica minor rangra pályázó műemlék templom történetéről, a freskókon látható szentekről, a Szentháromság titkáról, s arról, hogy a míves csillárok, valamint a gyertyatartók valóban aranyozottak.
A programsor tematikus napokkal folytatódott. A zene és hit kapcsolatát a darvastói Scola, valamint a kéthelyi intézmény Dominó kórusa a Szentháromság-templomban rendezett koncerten illusztrálta szívbemarkolóan. A darvastói otthon három lakója igazgatójuk vezetésével gregoriánt énekelt, a Dominó vegyes kar – más művek mellett – Leonard Cohen Hallelujah című művét szólaltatta meg magyar szöveggel. Megrázó volt látni-hallani, milyen harmóniában énekeltek együtt ellátottak és dolgozók. Németh József plébános meg is jegyezte, mielőtt áldást adott volna, hogy egy erőt és reményt adó, közös imának lehettünk részesei.
Égbe szállt a fohász Maczkó Mária eMeRTon- és Magyar Örökség-díjas énekművész ajkáról is. Népénekek és népdalok alkották a színes repertoárt, de a Jézusnak és Máriának címzett énekes üzeneteket, háladalokat megindító tanúságtétel tarkította. A határon túli magyarokra, és a szent életű szatmári plébánosra, néhai Merkl Mihályra is emlékezve, aki azt vallotta verses imájában: „Én arra születtem: / hogy elűzzem a sötét, fáradt felhőket, / hogy felébresszem a megláncolt szíveket, / hogy reményről beszéljek a csüggedőknek, / hogy felemeljem a leverteket, / hogy szeressem azt, kit megvetnek, gyűlölnek, / hogy hitről, szeretetről, áldozatról beszéljek. // Én csak azért élek: / hogy gátat állítsak a szennynek, lelketlenségnek, / hogy álljak a cserbenhagyott őrhelyeken, / hogy a keresztet vivőknek segítsek, / hogy a magányosnak fülébe súgjam: veled megyek. / Igen! Életem célja, egyetlen értelme: / hogy hirdetője legyek, hogy harcosa legyek, / hogy építője legyek egy szebb, emberibb, igazabb jövőnek. / Ezért engem le nem győzhetnek. / Én el nem veszhetek. / Én ebben a szent hivatásban csak eléghetek.”
A koncertet követően Így gondolok Jézusra címmel kiállítás nyílt az ellátottak fotóiból és rajzaiból, majd a kétszáztizennégy személyes, esztétikusan parkosított, modern otthon egyik lakóházának tornácáról nyíló imahelyet szentelte fel a helybeli plébános, aki rendszeresen találkozik az értelmi fogyatékosokkal. A most megáldott imasarok kiváló helye az elmélyülésnek, hiszen a fizikai korlátok miatt az ellátottak egy része nem képes arra, hogy a település templomában beszélgessen az Úrral, s ott vegye magához Krisztus testét.
Fotó: Kovács Tibor
