Amikor azt olvasom a húsz éve megjelent törvény 19. § (1) bekezdésében, hogy „az állam az egyházi jogi személy nevelési-oktatási intézményei működéséhez – külön törvény rendelkezései szerint – normatív módon meghatározott, a hasonló állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatást nyújt”, elgondolkodom. Elgondolkodom azon, hogyan történhet meg Magyarországon az, hogy a legalább három törvényben (az említetten kívül az 1997. évi CXXIV. törvényben és a Vatikáni Szerződésben) egybehangzóan lefektetett szabályozás minduntalan csorbát szenved, és újra meg újra megkérdőjelezik, fondorlatosan megkerülik a világosan megfogalmazott törvényszöveget: „a hasonló állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatás”. Zsonglőrködni persze lehet, számokkal különösen! A médiát is meg lehet lovagolni, hogy „az egyházi iskolák féltik a pénzüket”, meg tiltakoznak, mivel kevesebb pénzt kapnak, mint az önkormányzati fenntartású intézmények, és az ilyen megnyilatkozásokkal ugyancsak rossz hangulatot lehet kelteni az egyházi iskolák körül. A 2009-2010. tanévben 67 371 óvodás/iskolás gyerek jár a 183 katolikus közoktatási intézménybe. Elgondolkodom azon is, hogyan lehetséges, hogy ugyanazokból az adatokból két ellentétes végeredmény jön ki. Az tény, hogy az egyházi fenntartók hajszálpontosan tudják, mennyi normatív és kiegészítő támogatást kaptak egy adott tanévben, és azt is ugyanilyen pontosan meg tudják adni, hogy intézményeik működtetéséhez mennyit kellett saját erejükből hozzátenni. Hogy a másik oldal (a kormányzati) mivel tudja igazolni saját számításai helytállóságát, az eddig még nem került napvilágra. Arról nem is szólva, hogy mindezek mellett évek óta nem csökkent az egyházi iskolák létszáma, sőt! Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a 2009-2010. tanévben 67 371 óvodás/iskolás gyerek jár a 183 katolikus közoktatási intézménybe (76 óvodába, 112 általános iskolába, 58 gimnáziumba, 16 szakiskolába, 17 szakközépiskolába, 14 alapfokú művészetoktatási intézménybe, 50 kollégiumba). Ebből a tanulólétszámból 3133 fő vesz részt integrált oktatásban (SNI A, B, gyógypedagógiai ellátás) és 1094 tanuló részesül kisebbségi nevelésben. Közel 3000 tanuló jár katolikus szakiskolába, akik többsége nemcsak mentális problémákkal küzd, hanem súlyos szociális és családi gondokkal is. A létszámnövekedés azt mutatja – miközben az aggasztó gyermekhiány és a gazdasági válság miatt iskolákat vonnak össze, osztálylétszámot emelnek, iskolákat és munkahelyeket szüntetnek meg –, hogy növekszik a biztonságot, gondoskodást és személyes törődést nyújtó egyházi intézmények iránti igény.
Abban reménykedhetünk, hogy a következő húsz esztendőben a IV. törvény betűje életre kel: el fogják ismerni lélekben és tettben Magyarországon, hogy az egyház(ak) „a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezője(i). A hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett nevelési- oktatási tevékenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország életében” (Preambulum).
