Régi-új fűszerek

A pínea, azaz a mandulafenyő magja a dió vagy a tejes mandula ízéhez hasonlít. Olaszországban tésztaételek mártásába teszik, miután forró olajban megpirították. A híres pesztóknak ugyancsak nélkülözhetetlen kelléke (részletes leírását lásd alább). A valódi vagy jóféle sáfrány a Crocus sativus virágporából készül. Pontosabban magát a bibét használják fűszerként, és nem meglepő, hogy a középkorban ára vetekedett az aranyéval, hiszen egy dekagramm fűszerporhoz kétezer virág bibéjét kell összegyűjteni! Egy késhegynyi sáfránypor citromsárgára festi a főtt rizst. Keverhetjük édes és sós mártásokhoz és süteményekbe is, mert íze kis mennyiségben nem domináns. A nálunk kerti növényként ismert sáfrányos szeklice teljesen más növény, ennek narancsszínű keskeny virágszirmaival szokták színezni az ételeket. Szerecsendióból is többet használtak elődeink a konyhában, mint mi. A franciák a burgonyapürébe mindig reszelnek egy keveset. Hústölteléket, mártásokat meg lehet vele bolondítani. A mézes süteményekből sem hiányozhat. Nagyon intenzív az íze, ezért csak keveset reszeljünk az ételbe. Mostanában már nálunk is megtalálhatjuk az áruházi és kertészeti fűszernövények közt a szalmagyopárt. (Currynövény néven kínálják.) Ezüstös csillogású, hamvasszürke levelei a rozmaringéra hasonlítanak, íze azonban az ismert curry-fűszerkeverékre emlékeztet. Tegyünk egy-egy ágacskát a húslevesbe vagy sültekhez. A gyömbér elágazó, húsos gyökere húslevesbe, távol-keleti zöldséges ételekbe és gyümölcssalátákba tehető. Mivel igen intenzív az íze, használjunk keveset belőle. Hámozás után mogyorónyi darabot reszeljünk a levesbe, egyébként pedig apró kockákra vágjuk. Gyümölcskenyérben is nagyon finom.

A pesztó készítése

Daráljunk le kétmaréknyi bazsalikomot vagy medvehagymát és tíz deka píneamagot. Adjunk hozzá 3-5 deka reszelt parmezánt, és keverjünk bele cseppenként 1 deci szűz olívaolajat, mintha majonézt készítenénk. Kifőtt spagettire tegyünk belőle egy-egy kanállal. Lezárt üvegben sokáig eltartható.