Az első imaóra mindhárom zsoltára (amit a szerzetesi gyakorlatban egymás után elimádkoznak) tartalmazza azt a gondolatot, hogy ez a szertartás „reggeli imádság”, ilyen megfogalmazásokkal: „Uram, reggel meghallgatod az én szómat. Reggel eléd állok és nézek” (Zsolt 5,4); „Megtelünk reggel irgalmasságoddal” (Zsolt 89,14); „Korán [vagyis reggel] kiirtom a föld minden bűnösét” (Zsolt 100,8). A szertartásnak egy másik közös gondolata az áldáskérés az aznapi munkára, amint azt a további imádságok kifejezésre juttatják.
Mindezek mellett fontos szempont az is, hogy minden egyes imaóra Krisztus húsvéti misztériumának egy-egy szempontjára irányítja rá a figyelmet. Vasárnap ez különösen is szembetűnő, mert a feltámadási tropár Jézus Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását állítja szemünk elé, sőt, imádkoztatja át velünk. Az istenszülői ének pedig naponta átelmélkedteti velünk, hogy Isten egyetemes üdvözítő szándéka (1Tim 2,4) Jézusnak a világra születésében öltött testet. „A mindenség Istenének Fiát hordoztad karodon” – fordulunk Mária felé, talán azért is, mert ez az imaóra áll a legközelebb Jézus Krisztus éjszakai születésének időpontjához.
A rövid olvasmányos rész két gondolatot tartalmaz. Az egyikben arra kérjük Istent, hogy egész napi viselkedésünket vezérelje az ő parancsainak útján: „Lépteimet igazgasd beszéded szerint…” A másikban pedig azért fohászkodunk hozzá, hogy segítsen őt dicsőíteni egész nap: „Teljék meg az én szám dicséreteddel, Uram…” Az a jó, ha ezek a gondolatok vezérlik az embert egész nap, mert akkor a beteljesedés felé halad.
A hosszú papi ima (amely minden imaórában azonos) hosszasan dicsőíti Istent, majd kéréssel folytatódik: „fogadd el ez órában [is] a mi imánkat”, hogy kérhessünk testünk, lelkünk, elménk számára minden hasznosat és jót; kérhessük, hogy mentsen meg mindenféle szenvedéstől; hogy vegyen körül a szent angyalokkal; s hogy mindez az isteni dicsőség megértésére vezessen bennünket.
Az első imaóra saját záró imádsága ismét kötődik a napszakhoz, amelyben végezzük. A „világ világosságához” fordulunk benne: „Krisztus, igaz világosság, ki megvilágítasz minden e világba jövő embert, legyen ránk jegyezve orcád világossága, hogy meglássuk benne a megközelíthetetlen fényt!” Majd ismételten is kérjük, hogy segítsen a parancsok megtartásában. Végezetül pedig: az „Úr áldásával” kezdhetjük és élhetjük a napunkat. Legyen úgy!
