– A világegyházban milyen változások, főbb folyamatok érzékelhetők napjainkban?
– Nem tisztem, hogy a világegyházról beszéljek, hiszen Magyarországon vagyok nuncius, itt élek, nem ismerhetem az egész világot. Mindazonáltal manapság szerintem maga a szentatya személye, szavai és életvitele az, ami leginkább jellemzi a katolikus egyházat.
– Hazai téren a vatikáni–magyar szerződés módosítása volt a legutóbbi kiemelkedő esemény. Hogyan foglalná össze ennek jelentőségét?
– A szóban forgó megállapodás kétségkívül jelentőségteljes, és jól illeszkedik abba a kiváló kapcsolati keretbe, amely a Szentszék és Magyarország között fennáll. A megállapodást még nem ratifikálták, éppen ezért szövege egyelőre nem nyilvános. Annyit azonban mondhatok, hogy Magyarország elismeri benne a katolikus egyház tevékenységét, és szó van a katolikus egyetem és a katolikus iskolák támogatásáról is.
– Adventtel új egyházi év kezdődik. A XVI. Benedek által kezdeményezett hit éve is lezárult, az egyház hitben való élete azonban új lendületet vehet Ferenc pápával. Milyen várakozással, konkrét reményekkel néz hivatásának kibontakozása felé az egyház?
– Valahányszor megkezdünk egy új liturgikus évet, az egyház felhívja a figyelmünket a folyamatos megtérés és a keresztény hit életünkben való elmélyítésének szükségességére. Ennek az esztendőnek az eseményei: a hit éve rendezvényei, Sándor István boldoggá avatása, a püspöki szinódus meghirdetése – hogy csak néhány momentumot említsek – mind arra hívnak bennünket, hogy keresztény életünket megújítsuk az imádságban és a szeretet cselekedeteiben. Kérem Isten áldását, hogy minden keresztény érezze magát mindinkább elkötelezettnek az iránt, hogy az Úr és egyháza iránti szeretetben éljen. Az Új Ember minden kedves olvasójának pedig áldott karácsonyi készületet kívánok!
