A krónikák szerint elkészülte után sok magas rangú személyiség, tábornokok is ellátogattak az épületbe, hiszen nem akadt párja az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Ma is különlegességnek számít, hiszen Európában ilyen idős működő börtön alig-alig található. Az épület tulajdonképpen két egymásba épített henger, melyekben a körfolyosókra csigalépcső vezet, ahol az elítéltek lakóhelyiségei találhatók. Egykor a zárkákon kívül két munkatermet és egy kápolnát is kialakítottak itt, ez utóbbi a belső henger legfelső emeletén, boltíves tető alatt kapott helyet. A kápolnát 1857-ben szentelték fel. Az 1950-es évektől könyvtárnak, raktárnak, kultúrhelyiségnek használták, a kegytárgyak eltűntek. Kupoláját álmennyezettel takarták el, állaga folyamatosan romlott. A kápolnát egykor a Szentháromság tiszteletére szentelték, később pedig Szent Mihály lett a patrónusa. A főangyal a gonosz ellen harcolt, ez bizonyos értelemben a börtönökben dolgozók törekvésével esik egybe. Buda István, az intézmény jelenlegi parancsnoka eredeti funkciójába szerette volna visszaállítani a kápolnát. A Társadalmi Visszailleszkedést Segítő Egyesület a Norvég Civil Támogatási Alaptól nyert a fegyház és börtön kápolnájának eredeti állapotba való visszaállítására hatvanegyezer eurót. A rekonstrukciót az Art Téka Egyesület tervei alapján a helyi születésű, ám Olaszországban élő Lencsés Zsolt freskófestő művész irányításával hetven önként jelentkező rab kezdhette meg. A rekonstrukcióhoz anyagi segítséget nyújtott a balassagyarmati Szentháromság-plébánia is. A munkát a parancsnok terápiának is szánta, hiszen az elítéltek közreműködése raboskodásuknak némi értelmet adott, hasznosságuk tudatát erősítette a feladat. Buda István úgy vélte, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy a rabokat felkészítsék a rácsokon kívüli életre, hiszen a börtönévek után nagyon nehéz visszailleszkedni a szabad világba. A parancsnok már korábban is igyekezett hasonló feladatokkal hasznos elfoglaltságot biztosítani az elítéltek számára: parkosítottak a városban, segédkeztek a szabadtéri színpad helyreállításában. A négyszázötven elítéltből hetvenen jelentkeztek: nekik harmincórás elméleti és száznyolcvan órás gyakorlati foglalkozáson kellett részt venniük, hogy megismerkedjenek az úgynevezett antik meszes eljárással. Ennek során egy új anyagot, antik meszet visznek fel a falakra, amely száradás után márványként csillog. A munka műemlékvédelmi és művészettörténeti szempontból is figyelemre méltó. Jelentőségét mutatja, hogy jegyzetet is összeállítottak az antik meszes eljárásról, amelynek segítségével a freskókat készítik. Ezt felhasználva tervezik, hogy OKJ-s képzésként a későbbiekben tanítani fogják, hogy szerte az országban megismerhessék az eljárást a szakemberek. A kápolna falait díszítő festményekre a büntetés-végrehajtás pályázatot írt ki, az Ó- és az Újszövetség nyolc témakörében. A balassagyarmati, váci és márianosztrai börtönökből egyaránt érkeztek pályaművek. A különféle technikával készült képekből a legjobbnak ítélt hat alkotást bírálóbizottság választotta ki, amelynek a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnokán és börtönlelkészén kívül tagja volt a kápolnát festő Lencsés Zsolt festőművész, illetve Simon Péter, a váci egyházmegye főépítésze is. Nemcsak Gyarmaton, hanem a sátoraljaújhelyi börtönben is dolgozhatnak az elítéltek. Ott két férfi a börtönben tanulta meg az üvegfestészetet – a balassagyarmati börtön kápolnájának üvegablakait ők készítették el: Szent István, Szent László, Szent Erzsébet, valamint Iustitia, az igazságszolgáltatás szimbólumának alakját. A kápolnában folyó munkát hónapok óta Gránitz Miklós fotóművész fényképezte. Kiállítás és könyv formájában is szeretnék az itt készült felvételeket bemutatni a nagyközönség számára a kezdeti állapottól egészen addig a pillanatig, amikor december 13-án, Beer Miklós váci megyés püspök megáldotta a megújult kápolnát.
