A veszprémi piarista gimnázium és szellemi örökségét magáévá tevő jogutóda, a Lovassy László Gimnázium a három évszázad során olyan nemes közéleti személyiségeket, művészeket, tudósokat adott nemzetünknek, akikre máig büszkék vagyunk.
A szentmisével kezdődő ünnepségen az öregdiákok és hozzátartozóik népes serege megtöltötte a Szent Mihály-székesegyházat. A szertartást Márfi Gyula érsek vezette. Szentbeszédében a kegyes iskolák rendjének alapítójára, a spanyol származású Kalazanci Szent Józsefre (1557–1648) emlékezett, aki a tisztaság, az alázat, a szociális érzékenység embere volt, s aki szépen emelkedő papi karrierjével szakítva, vagyonát szétosztva minden energiáját a hányatott sorsú, kallódó gyermekek nevelésére, ingyenes iskoláinak megszervezésére szánta. Az első kegyes iskolát 1597-ben nyitotta meg Rómában. Veszprémbe 1711. október 26-án, Volkra Ottó püspök hívására érkezett az első három piarista szerzetes, hogy a „Bakony erdeinkből a jámbor és a jó nevelésben részesült ifjúságnak virága kerüljön ki, és az erdei vad cserjékben az ismereteknek beoltott új hajtásai egykoron a király és haza számára gyümölcsöző fákká erősödjenek” – ahogy az iskola alapítólevelében olvasható. A kegyes iskolák példát állíthatnak napjaink pedagógiája elé – mutatott rá az érsek –, hiszen a mai, „programozó jellegű” oktatással ellentétben mindig a teljes embert szolgálták, fejlesztették, a lelkitesti-szellemi felemelés jegyében. Nemcsak tanítottak, hanem tankönyveket is írtak, ifjúsági könyvtárt is alapítottak, újságírást, szerkesztést tanítottak, irodalmi műveket alkottak, színházi előadásokat szerveztek, kiválók voltak geológiában, fizikában, botanikában, s nemcsak jó katolikusnak, hanem igaz magyarnak is nevelték tanítványaikat. Iskoláikban olyan nagyságok nevelkedtek, tanítottak, mint Ányos Pál, Batsányi János költők, Cholnoky Jenő földrajztudós, Óvári Ferenc országgyűlési képviselő, Kopácsy József esztergomi érsek, Csikász Imre szobrászművész, Laczkó Dezső geológus vagy Mádl Ferenc államelnök…
A templomi megemlékezés után az ünnepség a várban, az egykori iskola falainál folytatódott, ahol Oberfrank Ferenc, a Magyar Piarista Diákszövetség elnöke emlékbeszédével jubileumi emléktáblát avattak. Az ünneplők azután átvonultak az utódintézménybe, a Lovassy-gimnáziumba, ahol Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, egykori lovassys diák mondott ünnepi beszédet a kormány képviseletében.
Amikor Volkra Ottó János püspök meghívta a kegyesrendieket Veszprémbe, a város még elhagyatott pusztaság volt, romokban állt, magán viselte a török elleni harcok pusztításait, és a piaristák jövetelével vehette kezdetét az újjászületése. A püspök derűlátó ember volt, s ennek háromszáz év távlatából is élő az üzenete a mának: bármilyen pusztulás történt is körülöttünk, egy iskola alapítása a jövőbe vetett reményt jelenti. Mert amíg iskola van egy településen, addig van remény, mutatott rá Navracsics Tibor.
Urbán József rendfőnökhelyettes a piarista tanárnemzedékekről szólt, amelyek az életet mélyen és különös intenzitással élték meg szolgáló hivatásukban. Európa első népiskolája volt a piaristáké. A jó iskola a jó tanárok munkáján nyugszik, hangsúlyozta. A jó tanárok vállalják az emberiesség szolgálatát egy olyan világban is, ahol ma a reményvesztettség kulturális, szellemi válságát éljük meg. Urbán József köszönetet mondott az utódok közösségének, hogy tanúságot tesznek a múltról, s az értékek megbecsülésére serkentenek.
Az eseménysorozat zárásaként az iskolai könyvtár előterében bemutatták azt a két ünnepi kiadványt (A Veszprémi Piarista Gimnázium története az alapítástól az államosításig; A Lovassy László Gimnázium jubileumi évkönyve), amely az eltelt háromszáz év eredményeit, emlékezetes eseményeit, az iskola szervezeti sokszínűségét, egyesületeit, önképzőköreit veszi számba, s az egykori és közelmúltbeli neves tanároknak, igazgatóknak és diákoknak állít örök emléket.
