A kecskeméti piarista iskola dísztermében összegyűlt háromszázötven tanár jelenlétében elsőként Urbán József tartományfőnök köszöntötte a külföldi vendégeket, majd felkérte a generálist, hogy a rend terveiről beszéljen. Pedro Aguado előadásában kiemelte a piarista iskolákban dolgozó világiak szerepét, hiszen „nélkülük nem dolgozhatnának a rendalapító szellemében a piarista atyák sem”. Beszélt arról, hogy a Spanyolországban tartott káptalanon meghatározott tervek teljesítése a piarista oktatási intézményekben dolgozó világiakon is múlik. Fontos, hogy a rend megerősödjék, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a renden belül ismét megfogalmazódjék: kik a piaristák, mit tesznek a mai világban, miképpen szolgálhatják a rendalapító szándéka szerint a rájuk bízottakat. A generális beszélt a piarista rendben, illetve rendért dolgozók közösségi életének fontosságáról. Külön szólt a piarista iskolák evangelizációs szerepéről, Jézus örömhírének közvetítéséről. Beszélt arról is, hogy a hivatásgondozást különösen fontosnak tarja a rend vezetése, melynek részesei a világiak is, akik a szerzetesekkel megosztva hordozzák a kalazanci karizmát az oktatás és a nevelés terén. Mateusz Pindelski generális asszisztens – aki megválasztása előtt a rend krakkói iskolájában tanított, az iskolai pasztorációval, illetve hivatásgondozással, valamint a laikusok képzésével foglalkozott – a lengyel piarista iskolák helyzetéről beszélt előadásában. A Lengyelországban lezajlott változások előtt a piaristák nem tarthattak fenn iskolákat, így az ottani rendszerváltozás után néhány piarista szerzetes és viszonylag nagyszámú világi segítő indíthatott el Kalazanci Szent József szellemében iskolákat. Mint mondta, ez sok konfliktussal járt egészen addig, amíg a tartomány vezetői nem vezették be a piarista iskolákban dolgozók számára a nyári lelkigyakorlatokat, melyek sokat segítettek abban, hogy a világiak is egyre inkább elfogadják a piarista szellemiséghez igazodó szabályokat. Arról is szólt a generális asszisztens, hogy a lengyel társadalomban a magyarországihoz hasonlóan anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt alacsony a pedagógusok megbecsülése: nem tükrözi munkájuk társadalmi fontosságát. Urbán József tartományfőnök is a szerzetes és a világi tanárok együttműködésének fontosságáról, a közös felelősségvállalás, az önfejlesztés és az igazságkeresés fontosságáról beszélt. Ő is szólt a piaristák jövőképéről, melynek egyik legfontosabb eleme, hogy oázis szeretnének lenni a körülöttük élők számára közösségeikkel, iskoláikkal és templomaikkal. Figyelmeztette a jelenlévőket arra is, hogy a magyarországi rendtartomány háromezer-ötszáz diákot oktat és nevel, ha nem volnának a világi pedagógusok, akkor ennek csupán tizedét tudnák a szerzetesek iskoláikban képezni. A kétnapos találkozó további részében a piarista iskolák pedagógusai előadásokat hallgathattak, illetve úgynevezett műhelymegbeszéléseken vehettek részt. Ezekben szó volt a személyiségfejlődés életkorhoz kapcsolódó kríziseiről, a női és férfi létkérdésekről, az agresszióról, a roma fiatalok oktatásának problémáiról, a kompetencia alapú integrált oktatás gyakorlati kérdéseiről és az életkori sajátosságokhoz igazodó lelkigyakorlatokról is. Pedagógiai, szakmai kérdésekről hallottak beszámolókat a magyar piarista oktatási intézményekben dolgozók, ahol az alapító, Kalazanci Szent József szellemében szeretnék a rend vezetői a mai kor szellemének megfelelően működtetni iskoláikat, hogy képzett, hívő, keresztény, hazaszerető emberek kerüljenek ki falaik közül, akik az egyház és az ország jobbulásáért fáradoznak.
