Péntek: a szent kereszt ereje

Hogyan őriz meg bennünket a mi Urunk az ő keresztjével, illetve annak erejével? A bizánci egyház szertartásainak ismeretében világos a kérdésre adott válasz: úgy, hogy az életünk minden fontos eseményében ott van a kereszt. Amikor egyházunk az isteni vagy pontosabban az istengyermeki életben részesít bennünket (vagy azt növeli bennünk), ezt mindig úgy teszi, hogy a szentséget kiszolgáltató pap kezében ott van a kereszt. Ilyenkor azzal adja az áldásokat. (A húsvét nagy ünnepén és az egész fényes héten minden istentiszteletben szintén kereszttel adja az áldásokat a pap, nem a puszta kezével.) Ezen túlmenően érdemes megfigyelni, hogyan van jelen a szent kereszt az egyes életfordulókon.


A keresztelést úgy kezdi az áldozópap, hogy „a keresztelendő homlokát, ajkait és mellét kereszt alakban jelöli e szavakkal: az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen”. Ezzel mintegy lefoglalja a keresztelkedni akaró személyt Jézus Krisztusnak, aki a megkeresztelés után örökre és elválaszthatatlanul hozzá fog tartozni. A hitjelöltek olajával ma már nem keni meg az egész testet, hanem csak a főbb tagjait, s jelképesen ez is a keresztet ábrázolja.

A házasságkötésnél a jegyesek úgy mondják az esküt, hogy az evangéliumot érintve egymásra teszik a kezüket, a pap pedig letakarja a papi hatalom jelképével (epitrachelion), s szokásunk szerint a keresztet is ráfekteti a jegyesek összefogott kezére. Ez a mozzanat azt jelképezi, hogy amire a pusztán emberi erő nem lenne elegendő, azt a kereszt ereje pótolja számukra, hogy mindörökké hűségesek maradjanak egymáshoz és esküjükhöz.

A temetésnél a halottat a körmeneti keresztet követve kísérjük ki a temetőbe, s a szertartás csaknem utolsó mozzanataként a pap kereszt alakban „lepecsételi” a még nyitott sírt „Krisztus második eljöveteléig”. Krisztus Urunkra bízzuk az elhunytat, aki földi életében őt követte: a feltámadás nagy napján keresztjének erejével támassza fel az örök életre.

A kereszt jele tehát végigkíséri az életünket. Azt pedig bizonyára meg sem tudnánk számlálni, hogy hányszor vetünk keresztet életünk folyamán. Mindenesetre énekünkből erőt meríthetünk ahhoz, hogy minél tudatosabban és minél szebben végezzük a keresztvetésünket, hiszen ilyenkor Krisztus jelét alkalmazzuk magunkra.