A szülők dolgoztak, ők pedig nem akartak önkormányzati táborokba menni. Unatkozva csellengtek, csoportokba verődve lődörögtek, vagy otthon, a számítógép előtt múlatták az időt. Akkor arra gondolt: mi lenne, ha kirándulásokat szervezne nekik? Sokan jöttek… Keresztény szülők kezdeményezésére a következő lépés már a tábor ideája volt. Először csak egy hétig tartott a program. A sikeren felbuzdulva aztán – az önkéntes segítők áldozatvállalásának köszönhetően – a táboridőt kiterjesztették az egész nyárra; a gyerekek pedig a változatos elfoglaltságokon keresztül váltották életre mindazt, amit a hittanórákon tanultak.
Marika néni korára való tekintettel, öt évvel ezelőtt Mihalik Andrásné Gabi vette át a tábor vezetését. Őt kérdeztük, hogyan alakult az úttörő vállalkozás sorsa:
– A tanév befejezésétől iskolakezdésig, június 15-től augusztus 20-ig tart a tábor, amelynek immár öt éve a kőbányai Széchenyi István Általános Iskola a bázisa az Újhegyi-sétányon. Nyolcvan–száztíz gyerek nyaral nálunk, de tavaly például összesen száztizenheten voltak a tíz hét alatt. A kerület minden iskolájából jönnek hittanosok. Ide bármikor jöhetnek a gyerekek. Meg is szakíthatják a táborozást, vannak, akik közben elmennek nyaralni a családdal, aztán visszajönnek és újra bekapcsolódnak a programokba. Előfordult, hogy a nagymamához „beosztott” gyerek sírva kérte a szüleit: legalább egy hetet maradhasson még a táborunkban.
A hitoktató pedagógusokkal, kollégákkal beszélgetve gondolkodtam azon, hogyan fejleszthetnénk tovább a programot. Három éve vezettem be, hogy azok számára, akik már túl vannak az elsőáldozásukon, rendszeresen járnak hittanra, szentmisére, jutalomtábort szervezünk. Először Szegeden voltunk, tavaly Kőszegen, idén pedig Péliföldszentkereszten, a szaléziaknál. A gyerekek megismerik a szerzetesek életét, a katolikus liturgiát, az énekeket. Megélik a vonzó katolicizmust, amelynek értékeit aztán továbbadják a családjuknak, közösségeiknek. Vannak, akik aztán elhozzák a szüleiket, testvéreiket, barátaikat is a templomba. A csonka családból jött gyerekek közül néhányan szinte „személyfüggővé” válnak a táborban, ahol igazi barátokat szereznek. Ősszel, amikor az első felméréseket végzik a tanárok az iskolában, örömmel tapasztalják, hogy a táborban részt vevők műveltebbek, mint a többiek; jobban odafigyelnek felebarátaikra, és nyitottabbak is. Megtanulják, hogy hálával tartoznak a Jóistennek. Természetessé válik számukra, ha valakit megbántanak, bocsánatot kérnek, vállalják a felelősséget, jóváteszik az elkövetett rosszat…
A tábor költségeinek finanszírozására rendszeresen pályázunk – hála Istennek, sikerrel. A kerületi önkormányzat, látva, hogy hasznos célokat szolgálunk és értékeket közvetítünk, támogatja törekvéseinket. Mondhatni: felvállaltak bennünket.
Idén a gyerekek eddig többek között drog- és bűnmegelőző programon vettek részt a helyi rendőrség szervezésében. Kenyeret sütöttek, cukrászkodtak. Rendszeresen járunk kirándulni, múzeumokba, hetente megyünk uszodába és evezni is voltunk a soroksári-Duna-ágon. Nem maradnak el a meglepetésprogramok sem, amelyeken – a jó önértékelési eredményekért jutalmul – minden táborozó részt vesz. Ilyen meglepetés volt a bringóhintózás a Margit-szigeten és az aquapark-látogatás is… Visszatérő vendégek vagyunk a Mária Rádióban, ahol nyaranta négy alkalommal táboros gyermekeink imádkozzák a világosság rózsafüzérét.
Fogyatékkal élő gyerekeket és velük foglalkozó szaktanárokat is várunk. Kiváló eredményeket értünk el az integráció terén. A táborozók szeretettel veszik körül a hallássérült vagy kevésbé jó mozgású társaikat, akik ennek köszönhetően sokat fejlődnek. Tavaly például mindannyian elsajátítottuk a siketek daktil ábécéjét, egy vak hitoktató kolléganő segítségével pedig megtanultuk a Braille-írást-olvasást. Jövőre, ha a jóakaratú szülők továbbra is segítenek minket, és az anyagi lehetőségeink engedik, ezt is szeretnénk majd folytatni…
(A táborról érdeklődni lehet: mihalik.gaby@freemail.hu.)
