Pasqual Chávez Villanueva 1947. december 20-án született Real de Catorcében, a mexikói San Luis Potosi államban. Saltillo városában, a szaléziak iskolájában tanult, itt érlelődött meg szerzetesi hivatása is. 1964-ben tette le első fogadalmát, 1970-ben Guadalajarában örökfogadalmat tett, 1973-ban szentelték pappá. Teológiai végzettsége mellett világi tanári képesítése is van. Papi éveit 1975-ig a fiatal szaléziak chapalitai „formációs házában” töltötte, majd Rómába küldték elöljárói, ahol biblikumot tanult. 1980-1988 között a Teológiai Intézet docense és igazgatója volt San Pedro Tlaquepaquében, 1989-94 között pedig a Mexikó-Guadalajara szalézi tartomány tartományfőnöke. Megbízatása lejárta után tovább tanult, és 1997-ben doktorált biblikus teológiából Spanyolországban a Salamancai Pápai Egyetemen. Anyanyelve spanyol, de folyékonyan beszél angolul és olaszul, ért németül, franciául és héberül is . 1996-ban az akkori rendfőnök, Juan Edmundo Vecchi az Amerika-közi szalézi régió vezetésével bízta meg. 2002-ben választották meg Don Bosco kilencedik utódának. Ő az első nem olasz szalézi rendfőnök. Megbízatásának első hat éve alatt igyekezett minél jobban megerősíteni és hangsúlyozni a szalézi karizma legjellemzőbb vonásait. A rend minden tagjához írt, rendszeresen küldött körleveleiben segítette ebben rendtársait, és hathatós útmutatásokat adott nekik munkájukhoz. A párbeszéd embere, aki késedelem nélkül felveszi a harcot a problémákkal. Egyszerre gyakorlatias és konkrét, ugyanakkor figyelemre méltó latinos érzékenysége és keresztény embersége. A szalézi munka leghatékonyabb részének az oratóriumi tevékenységet vallja.
Minden esztendőben az éves vezérgondolatok („strenna”) alapján az egész Szalézi Család számára cselekvési tervet ad ki mind a munkához, mind a lelki élethez. Rendfőnökségének első hat évében igyekezett meglátogatni minden szalézi tartományt, Magyarországon 2003 októberében járt.(ANS – Nemzetközi Szalézi Hírügynökség, Róma)
A szavazást követően Havasi József magyar szalézi tartományfőnök kérdésére, hogy elfogadja-e a feladatot, Pasqual Chávez így válaszolt: „Hat évvel ezelőtt elfogadtam, mondván, hogy fogadalmam első pillanatában látatlanban igent mondtam a rám testált feladatokra. Hat éve sem volt okom visszautasítani: akkor talán kevesebb tudatossággal és nagy lelkesedéssel vállaltam a megbízatást. Ma, hat év után ismét elfogadom mint Isten akaratának kifejezését a rendtársak szavazata által, és elfogadom úgy, mint szeretetének kifejezését irántam, hogy egész életemet rendtársaimnak és a fiataloknak ajándékozzam a legvégsőkig. Ezen év elején azt mondtam az Úrnak, hogy elfogadom mindazt, amit nekem akar adni, és az első, amit adott, a testvérem halála volt… Ez alkalommal 16 ezer rendtársat ad nekem, akikre gondolni, akiket szeretni és szolgálni fogok.”
