A zsidókat és keresztényeket arra hívta fel a pápa, hogy „haladjanak tovább a kiengesztelődés és a párbeszéd útján”. A római nagyzsinagóga zsidó közössége, amelyet most először keresett fel XVI. Benedek, a Nyugat legrégebbi zsidó közössége. A pápa rámutatott a két vallás közös értékeire, és sürgette, hogy a keresztények és zsidók a különbözőségek ellenére együtt dolgozzanak egy jobb világért. Határozottan elítélt minden antiszemitizmust, és bocsánatot kért a keresztények zsidók ellen elkövetett bűneiért. „A keresztények és zsidók nagy közös lelki örökséggel rendelkeznek, ugyanazt az Istent imádják, ugyanazok a gyökereik, mégis kölcsönösen idegennek érzik a másikat. Rajtunk múlik, hogy Isten szólítására válaszolva azért dolgozzunk, hogy mindig maradjon terünk a párbeszédre, a kölcsönös tiszteletre, a növekvő barátságra és a korunk kihívásaival szembeni közös tanúságtételre.” – Látogatásával a pápa folytatni, megerősíteni és elmélyíteni kívánta a párbeszéd és a kiengesztelődés eddigi folyamatát. A jelenlévők tapsa üdvözölte kijelentését, hogy szeretné az antiszemitizmus sebeit végleg begyógyítani. Konkrétan foglalkozott a Szentatya a római zsidó közösség sorsával a II. világháború német megszállása idején. „Hogyne emlékeznénk ezen a helyen azokra a római zsidókra, akiket e házaikból Auschwitz szörnyű poklába hurcoltak és megöltek.” Az európai zsidók nácik által tervezett és végrehajtott kiirtása akkor tragikus módon Rómát is elérte. „Sajnos sokan közömbösek maradtak, de sokan, köztük olasz katolikusok is bátran viselkedtek, és saját életük kockáztatásával rejtegettek és mentettek meg zsidókat.” A Szentszék is segélyakciót szervezett, gyakran rejtve és diszkréten – mondotta a Szentatya, de XII. Piusz pápa nevét nem említette. Keresztények és zsidók közös erkölcsi alaptörvénye a tízparancsolat. Ez teszi a két vallás kapcsolatát különlegessé. Mindkét vallásnak ezért kell Istenre irányítania az emberek figyelmét egy olyan világban, amely feleslegesnek tekinti a természetfölöttit, és új isteneket alkot magának. Együtt kell fellépnünk az élet védelmében, a szabadságért, az igazságosságért és a békéért. A tízparancsolat kötelezi a keresztényeket és zsidókat a család védelmére, a szegények, a betegek, az idegenek, a nők, a gyermekek, a gyengék és a rászorulók iránti tettre kész szolidaritásra. Emlékeztetett a Szentatya a keresztények és zsidók közötti kapcsolatoknak a II. vatikáni zsinat által adott új irányára, és arra a sok gesztusra, dokumentumra, párbeszéd-találkozóra, amelynek csúcspontja II. János Pál pápa 1986-os izraeli látogatása volt. Maga is, pápasága kezdetétől, mindig ki akarta fejezni a „Szövetség népével” való kapcsolatát. Itt egyértelműen utalt szentföldi útjára, valamint a kölni és a New York-i zsinagógában tett látogatására. A római zsidó közösség elnöke, Riccardo Pacifici megköszönte a pápa látogatását, és közös küzdelemre szólította fel a keresztényeket és zsidókat az idegenellenesség és az előítéletek ellen. Emlékeztetett rá, hogy a világon vannak olyan államok, melyek Izrael állam megsemmisítésére törnek. Pacifici arra szólított fel, hogy az iszlám mérsékelt irányzatával kell szolidaritást vállalni, mert az a Koránt a testvériség könyveként értékeli, és tiszteletben tartja az életet. Pacifici szólt a római zsidó közösség II. világháború idején átélt szenvedéseiről. Megköszönte a zsidókat bújtató keresztény közösségek áldozatát. De XII. Piuszt bírálta: „Hallgatása a soáról ma is fájdalmat okoz. Talán nem tudta volna megállítani a halálvonatokat, de testvéreinknek jelet adott volna, a megerősítés és emberi szolidaritás jelét.” Riccardo Di Segni főrabbi szavait nagy taps kísérte, amikor megköszönte a Szentatya látogatását „közösségünk legfontosabb imahelyén”. A drámai történelem, a meg nem értések és problémák ellenére zsidók és keresztények közös vízióval rendelkeznek. A környezetért, az életért, az emberi méltóságért, a szabadságért, igazságosságért és értékekért együtt kell fellépni. A zsidóság számára alapvetőnek nevezte Di Segni Izrael államot, melynek léte a Biblián alapszik. A hivatalos látogatás végén a Szentatya és Di Segni főrabbi négyszemközti beszélgetésre vonult vissza a zsinagóga egyik helyiségébe. Azután a zsinagóga kertjében tett rövid séta során a pápa emlékül egy fát ültetett, majd koszorút helyezett el az 1943-ban elhurcolt ezerhuszonegy római zsidó emléktáblájánál.
