– Az ökumenikus párbeszéd (EG 244–246). A keresztény egységtörekvés Jézus imájának a gyakorlatra váltása: „legyenek mindnyájan egy” (Jn 17,21). Le kell küzdeni a gyanakvást, az előítéleteket, s „kézműves munkával”, apránként felépíteni az egységet, Isten kegyelmétől kísérve (EG 244). „Ha azokra a tényezőkre koncentrálunk, amelyek összekötnek bennünket, és észben tartjuk az igazságok hierarchiájának elvét, akadálytalanul haladhatunk az igehirdetés, a szolgálat és a tanúságtétel közös formái felé” (EG 246).
– Kapcsolatok a zsidósággal (EG 247–249). A kereszténység szempontjából kivételes fontosságú a zsidósággal ápolt kapcsolat, hisz – Szent Pál hasonlatával élve – a zsidóság a gyökérzet, a pogányból lett keresztények pedig a törzsbe oltott vad olajfaágak (Róm 11). „Az Izrael fiaival való párbeszéd és barátság része Jézus tanítványai életének. A kifejlődött szeretet arra késztet, hogy őszintén és keserűen kifejezzük sajnálatunkat a félelmetes üldözések miatt, amelyek korábban érték és most is érik őket, különösen azok miatt, amelyekben keresztényeknek is van vagy volt részük” (EG 248). Napjainkban és hazánkban nem tudjuk elégszer elismételni Ferenc pápa számos alkalommal hangoztatott egyértelmű tanítását: „Egy keresztény nem lehet antiszemita!”
– A vallások közötti párbeszéd (EG 250–254). A világ számos vallása rengeteg ponton találkozik egymással. Először ezeken a pontokon, „kicsiben” kell megkezdődnie a baráti párbeszédnek, hogy aztán apránként folyamattá nőhesse ki magát (EG 250). Ez nem azt jelenti, hogy lemondunk Krisztus hirdetéséről, hanem azt, hogy új gondolkodásmódot és magatartásformát sajátítunk el. „Az evangelizáció és a vallásközi párbeszéd egyáltalán nem ellenkezik egymással, sőt támogatják és táplálják egymást” (EG 251).
– A társadalmi párbeszéd a vallásszabadság szövegkörnyezetében (EG 255–258). A hívőknek és a nem hívőknek meg kell tanulniuk tisztelni egymást. Mi, hívők nem lehetünk erőszakosak, nem kényszeríthetjük ki elveink általános elfogadását. Ugyanakkor van egy másik elv is, amelyet így összegez a pápa: „Az agnosztikus és nem hívő kisebbséget megillető tisztelet nem kényszeríthető ki önkényesen azáltal, hogy elhallgattatják a hívő többség meggyőződéseit (…) Ez hosszú távon sokkal inkább ellenérzést szítana, mintsem toleranciát és békét” (EG 255).
