Párbeszéd a liturgiáról

Ha a fény és a liturgia, de különösen a fény és a templomépület kölcsönhatására gondolok, a különféle elméletek előtt jó néhány templomélmény jut eszembe. A legelemibb templomi fényélményem egy modern templomépülethez kapcsolódik. Nyári délután érkezünk meg a franciaországi Ronchamps zarándoktemplomához, közel a svájci határhoz. Építésze a svájci–francia Le Corbusier, akinek más épületei, különösen az unité d’habitation néven ismert lakótelepi tömbjei, azok uniformizáló, némileg elidegenítő emberképe éles kontrasztban áll a ronchamps-i kápolna ihletett szabálytalanságával, szerves formáival, áhítatra hangoló, zegzugos belső tereivel, emberszabású, otthonos monumentalitásával.
A délutáni fény a téglalap alakú, szabálytalanul elhelyezett, itt-ott lőrésszerű ablakokon vagy fénykutakon keresztül talál utat magának és teremt olyan atmoszférát, ami már önmagában imádság. A templomépület, akár a liturgia, a kozmikus körforgásban találja meg a helyét, avval áll itt alázatos párbeszédben. Ennek szolgái a megfelelő helyen elhelyezett ablakok.
A liturgikus tér megvilágításának másik eszköze a gyertya és az olajmécses. A La Charité-sur-Loire-ben lévő clunyi bencés templom avatott idegenvezetője elmagyarázta, hogy az oszlopfőkön kifaragott kőarcok szemeiben a középkorban még üveg- vagy féldrágakő berakások voltak, amelyek gyertyafénynél egészen különleges csillogással tölthették meg a templomot. A gyertya és a mécses nem tolakodó fényei az imádság lámpásai. Gondozást igényelnek, és olyan eleven atmoszférát hoznak létre, ami a lelket megnyugtatja, a figyelmet fókuszálja, és virrasztásra hív. Ehhez kapcsolódó legszebb tapasztalatom talán a taizéi közösség templomában kezében gyertyával éneklő-imádkozó vagy épp hosszas csendet tartó fiatalok sokasága.
Templomainkban ma a villanyvilágítást használjuk a leggyakrabban. Praktikus, és tiszta, erős fényt teremt. Néha túl erőset is. A világítástervezés az építészet egy fontos szakága. Templomfelújításkor érdemes végiggondolni, mit szeretnénk, és hozzáértő szakemberrel karöltve okos világítást létrehozni. A pannonhalmi szerzetesi templom felújításakor értettem meg ezt. A felújítás előtt a különösebb koncepció nélkül felszerelt bivalyerős izzók egyenfénnyel öntötték le a középkori templomot. Ehhez voltunk szokva. A felújított templom világítása először elégtelennek tűnt. Hol a fényáradat? Ahogy telt az idő, úgy láttam meg, hogy az okosan irányított, jól megválasztott erővel világító fények hogyan bírják szóra az épület rejtett részleteit, miként teremtenek elegendő fényt az olvasáshoz úgy, hogy mégsem színpadon, hanem egy középkori templom imádságra hívó terében érzem magam. A különféle liturgiákra beállított világításkombinációk figyelembe veszik, hogy épp milyen napszakban, milyen típusú liturgián veszünk részt. Mintegy rásegítenek a természetes fényre, vagy szolgálják az éjszakai sötétséget, attól függően, hogy épp a reggeli imát, az ünnepélyes Eucharisztiát vagy az éjszakába indító kompletóriumot imádkozzuk. Így válhat az egyre okosabb technológia a templomépítészet alázatos szolgálójává.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..