A húsvéti időszak végéhez érve megemlítjük a XV. század második feléből származó Futaki Ferenc Gradualéját (Isztambul, Topkapı Sarayı), amely a XI. század második felétől folyamatosan alakuló húsvéti szertartások bővített formájának tanúja. Az éjszakai imaóra Dum transisset sabbatum nagy válaszos énekét követően, amely Márk evangéliumának 16,1–2 verseit énekli, már dramatizált formában követte a 16,4–7 éneklése. A bővített húsvéti játék egyik legkorábbi tanúja egy X. századi spanyol változat, amelyben a jelenet bevezetőjében a sírhoz igyekvő három asszony szomorú párbeszédét halljuk, majd Mária kérdése következik: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír kapujától?” A Futaki Graduale szintén a matutinum nagy válaszos énekéhez csatlakozik. Ebben az asszonyok felteszik a kérdést: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír ajtajától?” Erre érkezik az angyal kérdése: „Kit kerestek, ó félénk asszonyok, e sírboltban könnyezve?” Az asszonyok válaszolnak: „A Názáreti Jézust, a megfeszítettet keressük. – Nincs itt, feltámadott, de előttetek megy Galileába, ott meglátjátok őt, ahogy megmondotta nektek.” Ezt követően az asszonyok közül ketten beszámolnak a sírnál történt eseményekről: „Sóhajtozva mentünk a sírhoz, örvendezés közepette az Úr angyalait láttuk és mondották, hogy Jézus feltámadt.” A jelenet ismét a sírnál folytatódik, ahol Mária Magdolna könnyeivel küszködve az Úrral találkozik: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel, Mária? – Rabbim! – Ne érints engem! Menj! Mondd meg testvéreimnek: fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz!” Ezután Mária találkozik a tanítványokkal, akik az ismert húsvéti szekvencia szavaival és dallamával fordulnak Máriához: „Mondd nekünk, Mária, kit láttál az úton? – Az élő Krisztus sírját és a feltámadott dicsőségét láttam; angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat. Feltámadt reményem, Krisztus, előtte megy övéinek Galileába. Feltámadott az Úr a sírból, aki érettünk függött a kereszten, alleluja.” Ezt követte a Te Deum himnusz.
