Az Eucharisztia ünneplésének egyik formája a körmenet, amelynek jellegzetessége, hogy egy adott város vagy község utcáin, illetve szabadtéren tartják. A hívő közösség így nyilvános formában tehet tanúságot a hitéről. Ennyiben az úrnapi vagy más eucharisztikus körmenetek az Úr szentségi jelenlétének ünneplései tanúság és áhítat formájában. Egy adott plébánia, illetve közösség életében kiemelkedő jelentősége van például az úrnapi körmenetnek, főként amennyiben az a közös hit és imádás jele. Ezért is kiemelkedő fontosságú a plébánosnak adott sajátos megbízás a templomon kívüli körmenetek vezetésére, valamint a szintén a templomon kívüli ünnepélyes áldásra (vö. CIC 530. k.) – hiszen a plébános mint a rábízott közösség saját lelkipásztora ezáltal előmozdítja a Krisztus-hívők kapcsolódását Krisztus Titokzatos Testéhez.
A körmenet megtartásának idejét és formáját a helyi főpásztor állapítja meg úgy, hogy a körülmények alkalmasak legyenek Krisztus eucharisztikus jelenlétének ünneplésére és az áhítatos elmélyedésre. Vagyis nyilvános körmenetet, főleg úrnapján, ott tartanak, ahol a megyéspüspök megítélése szerint ez lehetséges – a hangsúly ebben a tekintetben is sokkal inkább az imádáson és az áhítaton van, ezért is ajánlja a Római szertartáskönyv annak lehetőségét, hogy ott, ahol nem tartható körmenet, a hívek egy adott helyen gyűljenek össze, ahol méltó módon, nyilvánosan és ünnepélyesen fejezhetik ki ragaszkodásukat hitünk szent titka iránt. A körmenetet általában szentmise – ezen konszekrálják a kenyeret, amelyet később, a körmenet folyamán imádás céljából körbehordoznak – vagy szentmisét követő szentségimádás után tartják. A körmenet közben stációk is lehetnek, szentségi áldással. A szertartáskönyvek rendelkezései fontosnak tartják: az énekek úgy legyenek összeválogatva, hogy kifejezzék az Egyháznak az eucharisztikus misztériumba vetett hitét. A szentmise és a körmenet kiindulópontja lehet a település egyik kápolnája, temploma vagy az a templom is, amely egyúttal a kezdő- és a célállomás.
