Cserháti Ferencet, a külföldön élő magyarok püspökét kérdeztük a részletekről.
Európában és Amerikában a lelkipásztorok miként tudják ellátni a magyar ajkú híveket?
– Hazánkban, de Nyugaton is paphiány van. Régóta reménykedtünk, hogy a probléma csökken a külföldön élő magyar családokban születő hivatások révén. Azonban kevesen lettek így papok, s ők is inkább a helyi lelkipásztori munkában vesznek részt. Ettől függetlenül felelősek vagyunk a Nyugaton élő magyarságért. Nyugaton mi nem teszünk különbséget magyar és magyar között, bármelyik országból is érkezett – egy nemzettestet alkotunk -, és így a magyar egyháznak felelőssége van a határon innen és határon túlról elszármazottak iránt.
Pillanatnyilag különösen nagy szükségünk van magyar papra Párizsban, New Yorkban, San Franciscóban, de Courtlandon, Hamiltonban és Ottawában is. S akkor még nem beszéltem Svédországról, ahol tíz-tizenötezer magyar katolikus él, s már több mint egy évtizede nincs papjuk. A konferencián a püspök atyák sajnos nem tudtak sok mindennel biztatni. Meg kell értenem, hogy Magyarországon is óriási paphiány van, minden püspöknek mérlegelnie kell, hogy kiről tud lemondani. Sok magyar püspök már eddig is nagy áldozatokat hozott a külföldi magyarok érdekében, amikor papokat adott lelkipásztori szolgálatukra, a magyar papok nagy része már mégis inkább Erdélyből érkezik. Javasoltam, hogy egy-egy püspökség, érsekség vállalja el egy-egy külföldi magyar misszió lelkipásztori gondozását. Be kell látnunk, hogy a helyzet súlyosabb annál, mint amilyennek látszik.
Hány külföldön élő magyar lelkipásztori ellátására volna igény?
– A külföldi magyarok számát nehéz megállapítani. A II. világháború óta már többször készítettek tanulmányokat erről, de a pontos létszámot nem sikerült megállapítani: körülbelül egymillió külföldi magyar katolikusról beszélhetünk. Nagyjából azért mégis tudjuk, hol hány magyar katolikus él külföldön, hiszen elődöm, Miklósházy Attila püspök is igyekezett számon tartani a híveket. Ezt teszem jómagam is. Európában ez missziókra lebontva zajlik. Mintegy százhúszezer magyarról beszélünk, természetesen nem mindegyikük gyakorolja a vallását. Németországban például hetvenezer katolikus magyarról tudunk. Felmérésem szerint, paptestvéreim jelentései alapján Európában körülbelül háromezer és hatezer között van a vasárnaponként magyar szentmisét hallgatók száma. Münchenben tizenötezer hívőt tartunk számon, a vasárnapi szentmisék látogatottsága kétszáz körül mozog. Hétközben viszont két-háromszáz ember is megfordul a misszión, a különböző közösségekben; énekkarra, bibliakörbe, imakörbe, szeniorok klubjába járnak, a fiatalok pedig kedvelik a cserkészetet, a hétvégi magyar iskolát, a táncot. Ezek is szerves részei missziónk közösségének. Az európai és amerikai egyházi központok mellett sok szórványmagyar közösség is van. Ezekben arra törekszünk, hogy egy-egy hétvégén, nagyobb ünnepeken tartsunk magyar szentmisét és találkozót.
A nagyobb közösségek és a szórványban élők közt hogyan tartják a kapcsolatot?
– Európában még mindig huszonhétezer példányban küldünk ki egyházközségi értesítőket. Ezeket a magyar missziók adják ki. Nagyon fontos számunkra a sajtóapostolkodás: e téren nagy hivatása van az Életünknek, az európai magyar katolikusok lapjának, mely összekapcsolja a magyarokat.
A rendszerváltozásig elsősorban az itthon disszidensnek, odakint emigránsnak tekintett magyarok lelkipásztori ellátása volt a fő feladat. Aztán egyre többen indultak munkát keresni, illetve tanulni a határokon túlra. Ők is igénylik a lelkipásztori ellátást?
– Igen, bár a nyolcvanas évek végén, amikor egyre több magyar vállalhatott munkát külföldön, nekik még otthon azt az utasítást adták, hogy kerüljék velünk a kapcsolatot. Ennek ellenére többen is részt vettek szentmiséinken. A kilencvenes évek elejétől változott a helyzet: egyre több migráns érkezett Nyugatra, köztük sok külföldön tanuló diák és munkát kereső, általában fiatalok. E változások lényegesen befolyásolták a külföldi magyar missziók összetételét. Sok egyetemista tanul például Münchenben, Kölnben, Bécsben, Grazban, Londonban és Milánóban. Nekik is felajánljuk szolgálatainkat. Megkeresésük közös lelkipásztori feladatunk. Ebben fontos eszközök a plébániai értesítők, az e-mail címek, az internet.
Eddig elsősorban az Európában élő magyarokról beszélt. Mi a helyzet a tengeren túl?
– Amerikában egészen más lelkipásztori rendszer alakult ki, mint Európában. Ott a lelkipásztorok általában csak a vallásukat gyakorló keresztényeket tartják számon, most viszont ők is nagy váltás előtt állnak. Ott élő papjaink többsége nyolcvan-kilencven éves, óriási odaadással dolgozik, de azonnal meglátszik, ha egy fiatal pap érkezik valamelyik egyházközségbe, aki aztán nemcsak az idősebbeket, de a fiatalokat is meg tudja szólítani, rögtön pezsgőbbé válik az egyházközségi élet. Amerikában komoly előnyt jelent, hogy a magyarok saját templomokkal rendelkeznek, amelyeket saját pénzükből építtettek fel, mert drága volt nekik a magyar szó és ima. Némely magyar plébánia közülük akár püspökségnek is beillene. Néhányat közülük negyven-ötven éve építettek fel a magyar hívek. Persze olykor már ezek is gondot jelentenek. Például Clevelandben, ahol három magyar templom is épült, de időközben a hívek közül sokan megöregedtek, a fiatalok szétszéledtek, alig van keresztelés, elsőáldozás. A helyi püspök az egyházmegyei átszervezés révén most mintegy hetvenöt egyházközséget összevont, és ez az egyházmegyei újjászervezés a magyarokat is súlyosan érinti. A püspök egyesítette a három magyar egyházközséget, a híveknek meghagyott egy templomot, nekik most nagyon össze kell fogniuk, hogy Clevelandben továbbra is biztosítva legyen a szép magyar egyházi élet. Nagyon megértem híveink nehézségeit, hiszen nem könnyű elhagyni az őseink által felépített és megszokott plébániát, amely saját verejtékük gyümölcse, és egy új közösséghez csatlakozni, még ha az magyar is. Tavaly személyesen jártam közben a helyi püspöknél, és kértem a három templom meghagyását. Persze én is azt szeretném, hogy a külföldi magyarok számára minél több templom, iskola és cserkészház megmaradjon, hiszen számunkra ezek jelentették a kis magyar hazát: a templom és az iskola, az iskola és a templom. Ez az egyházmegyei reform és összevonás mindenesetre nagy lehetőséget tartogat az összefogásra és az ott élő magyarok egyházközségi életének fellendülésére is. Mégis szomorú vagyok, ha azt látom, hogy ugyan sokfelé vannak még hívek, van templomuk is, de nincs pap, aki ellátná őket.
