A tervek szerint így fog kinézni a Tabánra néző vároldal
Fotó: Közti Zrt.
A légnyomás hatására a lomha, zavarossá vált folyó kicsapott medréből. Az európai szövetségesek, a Szent Liga rémült katonái először csak találgatták a nappali félhomályban, hogy mi történhetett. Amikor eloszlott a por, feltárult az apokaliptikus – ám a vár visszavétele szempontjából biztató – kép: a törökök palotába telepített lőporraktára kapott találatot…
Így múlt el a csodált gótikus-reneszánsz királyi rezidencia világraszóló dicsősége. Először. A második fénykor ennyi ideig sem tartott: a Mária Terézia idején emelt barokk épületegyüttes, amelyet Ferenc József uralkodása alatt Hauszmann Alajos és Ybl Miklós Európa egyik legtekintélyesebb palotájává alakított-bővített, a II. világháborúnak, majd az azt követő bontásoknak és „felújításoknak” esett áldozatul. 1945 januárja-februárja folyamán számtalan belövés és bombatalálat érte a palotát, tetőszerkezetét több napon át emésztette a tűz. Sok termének mennyezete beomlott, a Szent Zsigmond-kápolna boltozata is sérült… Ennek ellenére nagyrészt megmenthető lett volna az „eredeti városkép”, ehelyett még az 1970-es években is bőszen bontottak a Várnegyed déli részén. A vitatható beavatkozások azonban kétségtelenül előnyökkel és „régiségekkel” is jártak. Az 1949-ben indult ásatások során számtalan XIV–XVI. századi emlék került napvilágra, alaprajzi elrendezések tisztázódtak. Föltárulhatott a barokk korban elfedett „mélyréteg”: a királypince, a gótikus nagyterem és a házikápolna „altemploma”. Az 1985-ig tartó munkálatok során a középkori részek feltárása és megtartása élvezett előnyt a „nagyzolónak” ítélt (neo)barokk-copf-szecessziós palota megmentésével-renoválásával szemben. Egy „elképzelt” középkort idézve húzták fel az egykori dunai erődrendszer utánzatát, a nagy rondellát és a Buzogánytorony felső részét. 1974-ben az „őspalota” közelében állt polgárházak egyik eltömött pincéjéből kerültek elő a középkori magyar szobrászat tán legszebb emlékei: gótikus töredékek, torzók, fejek, arcok, egyházi és világi figurák…
Persze az említett eredmények sem igazolhatják a „felújítás” közel három évtizede alatt zajló pusztításokat, a királyi palota építészeti értékeinek tönkretételét, lebutítását. Ahogy semmi sem indokolta a Hunyadi-udvar peremén állt – Hauszmann tervezte – udvarlaki őrségépület, a királyi lovarda vagy éppen a Szent György téri József főherceg-palota érzéketlen megsemmisítését. Igaz, időközben a Krisztinavárosra néző hosszú, vigasztalan foghíjtelek is adott valamit cserébe. Föld alatti tárlatvezetés keretében ma már bejárható a budavári palota északi falától a Dísz tér déli oldaláig húzódó középkori településszegmens pince- és járatrendszere, amelynek egyik legrégebbi eleme a néhány éve feltárt XIII. századi zsidó rituális fürdő (mikve).
A legutóbbi hírek szerint a Nemzeti Hauszmann Terv keretében 2018-ig újjáépülhet a lovarda, a Főőrségi épületet és a két térszintet összekötő, „panorámás” Stöckl-lépcső, valamint felújítják Karakas pasa tornyát is. Első körben rekonstruálják a palotabelső egyik „szegletét”: a Szent István-termet. A leendő látogatókat majd abban segítheti ez a puzzle-darab, hogy az egykori pazar enteriőrt szemlélve elképzelhessék, milyen is volt Európa egyik legszebb és legmonumentálisabb „királyi háza”.
Budapesten lassan-lassan gyógyulnak a városi sebek, jóllehet még mindig sok idő kell, hogy végleg eltűnjenek a háború és egy múltat végleg eltörölni vágyó kor máig ható rossz emlékei.
