A hazai mozikba július 17-én érkezett A pap gyermekei című horvát film szelíden már a címével is provokál, s később sem adja alább, ám senkit és semmit sem kímélő szatírája végül különös fordulatot vesz.
Mielőtt azonban elérnénk odáig, sok mindenen át kell vergődnünk, többek között az önmagában is groteszk alaphelyzeten. A turizmusáról híres, ám halványuló dicsőségű faluba új pap érkezik, akit azonban semmibe vesznek a hívők, hiszen mindenki az idős plébánosért rajong.
Mesének sovány, művészfilmnek kissé erőltetett, mégis szerethető film a Tengerre várva. Aki nem látott még kazahsztáni filmet (bizonyára nem csekély a létszám), és mindenképpen látni akar egyet, most megteheti, hiszen Bakhtyar Khudojnazarov különös hangulatú filmjét júliusban vetíteni kezdték a hazai mozik.
A történet valahol Belső-Ázsia tájain játszódik. A szereplők oroszul beszélnek, de annyira oroszok, mint amennyire az üzbégek, a tadzsikok vagy a kirgizek. Egy halászfaluban élnek a tenger mellett, amely szó szerint elhagyja őket. A meseszerű elem nem is annyira meseszerű, ha megértjük a finom áthallást. Hiszen a Kazahsztán (és Üzbegisztán) területén lévő Araltó kiszáradása évtizedek óta hatalmas gondja az itt élőknek. A hajdani tómeder zord tájain a jobb időket látott hajók látványa valóság errefelé.
Jól emlékszem, amikor először hallottam, amint Hugh Masekela így énekelt: „Bring back Nelson Mandela, bring him back home to Soweto!” Nem véletlen, hogy ezzel a Nelson Mandela visszatérését követelő számmal kezdődött a dél-afrikai jazz-zenész Tomorrow című lemeze, mely 1987-ben jelent meg. Ekkor Mandela már huszonhárom éve volt börtönben. A nyolcvanas évekre Mandela sorsa nem csak egy afrikai ország belügye volt. Személye jelképpé vált: ő volt a faji megkülönböztetés minden formája elleni tiltakozás megtestesítője. Elengedését ekkor már a keleti és a nyugati blokk is szorgalmazta – talán ez volt az egyik téma a kevés közül, amelyben egyetértettek –, ám a fehérek kormánya csak akkor kezdett tárgyalni vele, amikor már képtelenek voltak fenntartani a rendet a forrongó utcákon. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) legismertebb vezetőjének szabadon bocsátására azonban 1991-ig várni kellett. Ekkor Mandela hetvenhárom éves volt. Az egész életét meghatározó apartheidellenes küzdelem, a hosszú raboskodás végül nem volt hiábavaló: 1994-ben Dél-Afrika elnökévé választották.
Egerszalóki találkozó – harminckettedszer
„Nem építek homokra házat, te vagy a kősziklám, Jézus” – zengte együtt félezer fiú és lány a Bükk lankáin a nyár közepén öt napon át az idei Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat himnuszát. Résztvevőként beépültünk a többségében tinédzserkorú útkeresők közé, hogy bepillanthassunk a jövő katolikus egyházába. Színpadon táncoló apácák, zúzós rockdalt végigtapsoló püspök, hajnali órákban is tömött templom a szentségimádáson – a helyszínről jelentjük…
Harminckettedik alkalommal gyűltek össze a nyár egyik legforróbb hetében felfrissülést keresve fiatalok százai Egerszalókon. Nem a településhez közeli hőforrás és a környezetében elburjánzott élmény- és wellnessközpont sokcsillagos szállásaiban nyújtózkodtak el, hanem a falu szívében, a harangtorony tövében vertek sátrat. Lelki erőmű üzemel itt már évtizedek óta, s hiába hideg a víz a zuhanyzóban, az ebédért hosszú sort kell végigállni, a kánikula kihívásait pedig légkondi helyett csupán egy terebélyes ponyva tompítja, mindez lényegtelen. Legalábbis erre utal, hogy évente rengeteg fiatal szavaz a külsőségek, az élvezetek helyett a belső építkezésre, a szív megújulására. Ami azt illeti, építkezni lehetett idén bőven, hiszen a találkozó mottója ezúttal így hangzott: „Rád építek!”
Egyre drámaibb a helyzet az iraki keresztények számára. A moszuli szír katolikus érsekségi palotát az önmagát Iraki és Levantei Iszlám Államnak (ILIÁ) nevező terrorcsoport szélsőséges iszlamistái leégették – tájékoztatott róla Ignace Joseph III. Younan szír katolikus pátriárka, aki július 19-én találkozott a Vatikánban Dominique Mamberti érsekkel, az államközi kapcsolatok titkárával.
Országos hír lett a tengerentúlon abból, hogy Nádas Tamás magyar származású amerikai rendőr a saját pénzéből reggeliztetett meg hajléktalanokat. A 2000 óta Amerikában élő férfi, aki egyébként karatésként világbajnok lett, az Új-Mexikó államban lévő Albuquerque-ben dolgozik, és épp kötelező túlórájára készült egy helyi menhelynél.
Sok minden cikázhat át agyunkon, amikor katasztrófákról kapunk hírt. Végeredményben nincs különbség a természet vagy az ember által okozott szörnyűségek között. A fájdalom, a veszteség, az értelmetlenség ugyanolyan kínzó. Mégis érezzük, arra, ami július 17-én Ukrajna felett történt, alig vannak szavak.