„Ne gyújts rá!” világnapot tartottak november 19-én, Piliscsabán. „Nemcsak a húsz év körüli fiatalok, hanem szüleik és leendő családjuk, azaz három nemzedék egészségmagatartására lehettünk hatással – mondja Kissné Csorba Erika, a program szervezője. – Megpróbáltuk tudatosítani: egészségünk részben életmódunktól, ez viszont teljes egészében saját döntésünktől függ.”
A család európai helyzetéről rendeztek konferenciát
„A családnak meg kell találnia a szerepét a XXI. századi társadalomban. A keresztény gyökerű családpolitikát elérhetővé, megismerhetővé kell tenni mindenki számára” – hangsúlyozta Hölvényi György európai parlamenti képviselő azon a konferencián, amelyet Családpolitika Európában a holnapért címmel rendeztek meg november 21-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem II. János Pál pápa Termében.
Nemzetközi tanácskozás a vállalkozások mai helyzetéről
A keresztény üzletembereket tömörítő szervezetek nemzetközi ernyőszervezete, az UNIAPAC november 28-án Budapesten tartja európai elnökségi ülését. Ehhez kapcsolódóan november 29-én konferenciát tartanak a hazai üzletemberek számára Értékek értéke címmel. A találkozó népszerűsíti az egyház társadalmi tanítását, és alkalmat ad arra, hogy bemutassák az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa által 2012- ben kiadott The Vocation of the Business Leader című dokumentum magyar nyelvű fordítását Az üzleti vezető hivatása címmel.
A Gutmann Fórum az osztrák illetőségű, nagy múltú Gutmann Bank égisze alatt 2009-ben jött létre a gazdasági válság mélyen fekvő okainak feltárására. „Elsődleges célja, hogy támogatóként és közvetítőként tudatosítsa és egyértelművé tegye: megfelelő figyelmet kell szentelni az olyan, örök értékeknek és alapelveknek, mint az erkölcs, az etika, a közjó, az összefogás és a fenntarthatóság, amelyek nélkülözhetetlenek az értékeken alapuló társadalom és gazdaság működéséhez.”
A gazdaság és az erkölcs kapcsolatáról a KETEG konferenciáján
Működhet-e a gazdaság erkölcsösen? Megjelenhetnek-e – és ha igen, akkor hogyan – az etikai elvek az üzleti életben, ahol sokak szerint csak a haszon megszerzése határozza meg a döntéseket? Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatára szervezett konferenciát a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Keresztény Elvek a Gazdaságban (KETEG) képzési programja a Budapesti Corvinus Egyetemmel közösen.
Szerzetessorsok a kommunista diktatúrában
Száz éve született Sándor István szalézi vértanú, akit egy éve avattak boldoggá. E kettős jubileum ismét ráirányítja a figyelmünket azokra, akik a II. világháború befejezése utáni években életüket adták hitükért, egyházukért. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében megtartott Hatalmasok és engedelmesek című konferencia előadói a vértanú és hitvalló szerzetesekről beszéltek.
M. Kiss Sándor történész, akinek szakterülete a negyven éven át tartó kommunista diktatúra időszaka, bevezető előadásában a korszak néhány jellemzőjét ismertette. „Az állam és a nemzet története vizsgálható-e értékek mentén?” – tette fel a kérdést. Szent István korától az állam függetlensége – ez tekinthető ebben az esetben a csúcsértéknek – és az egyén szabadsága; a tulajdonviszonyok szabadsága és a hit gyakorlásának szabadsága tartozott azon legfőbb értékek közé, amelyeknek megléte és foka jól jellemezte az adott időszakot. Általában elmondható, hogy a társadalomban az érték megvonása tudatosította annak fontosságát.
(Mk 13,33–37)
Ahogy Jézus felkészíti tanítványait a közelítő utolsó időkre, úgy lesz számunkra is egyre fontosabb figyelni minden megelőző, apró jelre. Erre pedig csak az éber szolga képes, akiről ma is, mint mostanában annyiszor, példázatot olvasunk (Mk 13). De vajon milyen is ez az éber állapot?
Örömteli várakozás ez, tudatos készülődés egy célra, amelyre figyelmünket irányítjuk – szemben a hétköznapi szétszórtságunkkal, célt vesztett sodródásunkkal. Két lábon állva a jelenben – és nem szétesve, elveszve a múlt vagy a jövő teljesítménykényszerében. Belső csendben, nyugalomban figyelve a világra, magamra és Istenre – és nem a zajban, álarcok mögé bújva.
A római liturgia történetéből
„A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt” – tudósít szűkszavúan, mégis sokat mondóan Lukács az első jeruzsálemi keresztények eucharisztikus gyakorlatáról (ApCsel 2,47).