Auguste Renoir (1841–1919) francia festő, az impresszionizmus egyik megteremtője, bár soha nem kötelezte el magát ezen, mint ahogyan más művészeti irányzatok mellett sem. Vallotta: a művészet egyetlen szabálya, hogy nincs kötelezően elfogadott szabály.
„A zenét a világ nyolcadik csodájának tartom; a földi élet fantasztikus ajándékának. Mit is énekel Messiaen operájában az angyal Szent Ferencnek? »A mennyei boldogságot csak a zene által élheted át!« Az a fantasztikus benne, hogy ehhez nem kell a mennybe menned, mert itt a földön is átélheted” – olvasom egy hazai interjúban, amelyet 2002-ben készítettek Valery Gergievvel.
Elizabeth Barrett és Robert Browning szerelme 1845 januárjában, az akkor már ismert, főként filozofikus és drámai költeményeiről „elhíresült” viktoriánus költő Barrett kisasszonyhoz intézett első levelének szavaival kezdődött: „Tiszta szívből szeretem ezeket a verseket – és magát is szeretem.” Májusig csupán távkapcsolat volt a harminchárom éves, elegáns, szülei szeme fénye fiatalember, s a rengeteg testi-lelki szenvedést megélt, voltaképpen tizennégy éves korától csak egyre gazdagodó költészetében, s kiterjedt levelezésében élő, a maga harminckilenc évével már reménytelenül öregnek számító Elizabeth között.
Vaszary János három aktmodellt ábrázoló lapján láthatóan légies könnyedséggel száguldott a ceruza a mester kezében. Meglehet, hogy a rajz csak egy kroki, esetleg vázlat lehetett egy későbbi képhez, vagy pusztán műtermi gyakorlat. Ám bármilyen célból is készült, igazi remekmű. Akinek volt már alkalma hasonló módon rajzolni modell után, az tudja, milyen nehéz egyetlen vonallal elkapni és megörökíteni egy mozdulatot.
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének, a megszentelt élet napjának előestéjén, február 1-jén ifjúsági imaestet tartottak szerzetesekkel a budapesti Örökimádás-templomban.
A hálaadás szervezője az Iránytű Hivatásgondozó Műhely, a magyarországi szerzetes-elöljárók konferenciái és a Nyolc Boldogság Közösség volt.
„Isten sosincs offline” – ez az idei KELET, azaz a Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozójának mottója, és péntek délutáni megérkezésünktől kezdve óráról órára egyre többször halljuk is Szombathelyen, hogy legyen min gondolkodnunk. Mit jelent ez pontosabban? A válasz a nyüzsgésben, a fiatalok várakozásában, az esti imában és Beer Miklós nyitó elmélkedésében van elrejtve. Nehéz egy mondatban megfogalmazni; valami olyasminek a megsejtése, hogy legyünk bár otthon vagy úton, egyedül vagy sok ember között, mindenütt egy „nagy, ismeretlen úr” vendégei vagyunk, aki „elrejtetlenül rejtőzködik” az életünkben.
Egy sokgyermekes család utolsó gyermekeként született. Korán árvaságra jutott, nélkülözésekkel töltötte ifjúkorát. Később egyik bátyja, Damianus segítette, aki időközben Ravenna főpapja lett, és felismerte testvére különleges értelmi képességeit. Péter hamarosan jártasságra tett szert a kánonjog és a teológia területén. Eleinte Ravennában, majd Faenzában, végül Pármában folytatta tanulmányait. Huszonöt éves korára már híres pármai és ravennai tanárként ismerték.
Az Új Ember e heti számában olvashatunk a szegedi Karolina-iskola kettős jubileumáról, a Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozója szombathelyi eseményeiről, valamint arról, hogy Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a megszentelt élet napján megalapította az Apor Vilmos Imaszövetséget az új hivatásokért. Emellett beszélgetést találunk a házasság hete arcaival – Madarász Istivel és … Olvass tovább