Gondolattöredékek Londonról – Paradoxonok: Talán nincs is még egy ilyen vonzóan nyomasztó település; szürke, vörös, fekete és alvadt vérbarna tégláin kétezer év borzalma és diadala. Logikátlanság és jól szervezettség, tüntető fényűzés és vásári díszletszerűség, tradíció és futurizmus elegye. Ami máshol kritika tárgya, itt erény; eklektikusságának erejét senki nem meri kétségbe vonni. Baráti meghívás biztonságával és örömével jártam újra Londonban.
A gyöngyösi ferencesek hálaadása – A boráról és a ferences hagyományairól egyaránt nevezetes mátraaljai város azon szerencsés településeink közé tartozik, melyek ferences kolostora 1990-ben visszakaphatta eredeti funkcióját. Húsz éve térhettek vissza a barátok Gyöngyösre, ahol még a török időkben is folyamatos volt a ferences jelenlét. A visszatérés kegyelméért július 31-én adnak hálát a barátok templomában. A hat órakor kezdődő ünnepi szentmise főcelebránsa Magyar Gergely tartományfőnök, a szentbeszédet Hován Ágoston mondja, aki a visszatérés után tizenkét évig Gyöngyösön szolgált. Szent Ferenc fiai a XIV. század elején telepedtek meg a városban. Mai templomuk legrégibb részei is e századból valók. A rendház a török uralom alatt is működött, mivel a ferenceseknek oltalomlevelekkel sikerült biztosítaniuk nem csupán fennmaradásukat, de viszonylag szabadabb tevékenységüket is. Nemcsak a környék, hanem a távoli, török hódoltsági területek katolikusainak lelkigondozását is végezték. A török kiűzése után a XVIII. században a templomot és a kolostort átépítették, kibővítették. Az épület ekkor kapta mai formáját.
A magyar hívek a Vatikán válaszára várnak – Korábbi lapszámunkban (Új Ember, 2010. március 14.) írtunk a clevelandi magyar katolikusok kálváriájáról, egy hatszáz fős közösség templomának küszöbön álló bezárásáról. Noha a szóban forgó Szent Imre-templomot június 30-án a helyi egyházi hatóság könyörtelen menetrendje szerint be is zárták, a hívek továbbra is reménykednek; izgatottan várják, hogyan reagál a Vatikán a kérvényükre. Az utolsó napok gyászos és viharos eseményeinek rövid krónikája következik.
Meglepetéssel olvastam az Új Ember 2010. július 4-i lapszámában a közéleti témájú cikkek között a Köszönjük, elnök úr című írást. Egy állásponttal kapcsolatosan fejtette ki ellentétes véleményét a cikkíró, Osztovits Ágnes, úgy vélekedve, hogy „gyorsan el kell felejtenünk” azt a kiragadott mondatot, amivel ő nem ért egyet. Nem is volna baj, ha egy véleményt állítana az írás egy másik véleménnyel szembe, hiszen ez természetes a gondolatok szabad áramlásában.
Ha nem is könnyen, de Lengyelországban végül sikerült megválasztani a köztársasági elnököt: az ötvenkilenc esztendős történész, Bronislaw Komorowski nyerte a választás múlt vasárnap tartott második fordulóját. Megbízatása öt évre szól, és a lengyel alkotmányból fakadóan széles jogkörrel rendelkezik.
Hálaadás a kettős állampolgárságért Csaba testvér kezdeményezésére – Rekkenő hőségben érkeztem a bazilika előtti térre. A vendéglátóhelyek teraszain turisták iszogattak, a társszékesegyház lépcsőin sokan pihentek, fotózkodtak, háttérként használva a templomot.
Takács Zsuzsának
elmondanám de
nem találok szavakat
sötéten izzom
Carreras a milánói dómért – A világhírű katalán tenor, José Carreras a februárban elhunyt argentin zeneszerző, Ariel Ramirez (1921–2010) Misa Criollájában (Kreol mise) énekelt a napokban a milánói dómban. A mű három alkalommal, a liturgia részeként hangzott el az olasz nagyváros főtemplomában. Az adományokat a székesegyház felújítására fordítják. (-lt)