E csodálatos, a csaknem csupasz sziklába gyökerezett fácska a délkelet-lengyelországi Krosno város közelében áll, a czarnorzeki természetvédelmi területen. Nem magányos tünemény: az ott magasló tanúsziklákon több hasonló fa kapaszkodik, a résekben felgyűlt, mindössze néhány centiméter vastagságú földből-porból kinyerve az éltető nedveket.
A Jézus Szíve ünnepén kezdődő időszakban az egyház még határozottabban szeretné kifejezni, hogy szereti, megbecsüli papjait, büszke rájuk, és hálával ismeri el lelkipásztori munkájukat, életük tanúságtételét. Ez idő tájt ünneplik szentelési évfordulójukat az ezüst–, arany–, gyémánt– és vasmisés atyák, az ország számos székesegyházában ilyenkor szentelik diakónussá a kispapokat és az arra méltó civileket, továbbá ekkor kapják meg az áldozópapi szentséget a diakónusok. Együtt ünneplik, hogy igent mondtak az Úr hívó szavára. Az elmúlt hét végén tartott papszenteléseken a hívek is imát mondtak a katolikus közösségért és azokért a testvérekért, akik a papi szolgálatra kaptak meghívást.
Erdő Péter bíboros, prímás a magyar EU – elnökség közelgő befejezése alkalmából június 14-én este a brüszszeli Szent Mihály és Szent Gudula–székesegyházban Európáért mutatott be szentmisét. A misét, amelyen részt vett Schmitt Pál köztársasági elnök, közösen mutatta be André–Joseph Léonard érsek, a belga katolikus egyház prímása, Erdő Péter, André Dupuy, az Európai Unióhoz akkreditált apostoli nuncius, valamint Jean Kockerols, Belgium képviselője az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsában (COMECE).
A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében június 18-án átadták az idei Magyar Örökség–díjakat. A Kárpát–medencei kitüntetettek között található Mécs László premontrei szerzetes (1895–1978) költői életműve, amelyet Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel méltatott. Jelenits István piarista, irodalomtörténész találó megállapítása szerint Mécs László és pap költőtársa, az 1963-ban elhunyt Sík Sándor a mai olvasók számára olyanok, mintha „egy hajó korlátjánál állva integetnének felénk – ám a hajó távolodik”. E Magyar Örökség–díj közelebb sodorta hozzánk ama hajót.
„Elmúlt már az az idő, amikor titkon figyeltek és fényképeztek bennünket, s jelentettek rólunk. Ezért kell még inkább demonstrálnunk a jelenlétünket; látszani és látszódni kell, úgy, ahogy a KRESZ–táblák.” Balás Béla kaposvári püspök mondta ezt a püspöki székházban június 15-én, azon a sajtótájékoztatón, ahol a közelgő úrnapja méltóságteljes megünnepléséről beszélt a sajtó képviselőinek.
Guillotine alatt lelte vértanúhalálát Marguerite Rutan (1736–1794) szerzetes nővér, akit június 19-én a délnyugat–franciaországi Dax–ban avatott boldoggá Angelo Amato bíboros. A lotaringiai születésű nővér Páli Szent Vince isteni szeretet leányai kongregációjának tagja és a helyi kórház vezetője, a szociális munka egyik úttörője volt. Kivégzése után egy évvel a Direktórium nyilvánosan megállapította, hogy „kétes bizonyítékok alapján”, tévesen ítélték halálra.
„Atyám adja nektek az igazi (valóságos) mennyei kenyeret” (Jn 6,32), tanítja Jézus a kafarnaumi zsinagógában. Ezt a kenyeret az „Isten kenyerének” (Jn 6,33) nevezi. Mit jelent ez? Mit, milyen ajándékot kapunk e kenyérben? Válaszként szavakat mondunk, melyek megremegnek attól a súlytól, amit hordoznak. Mert ebben a kenyérben Isten, az Atya a maga Kenyerét adja, az „élő Kenyeret” (Jn 6,51), aki az ő „Egyetlene” (Jn 3,16), „szeretett Fia” (Mt 3,17; 12,18; 17,5), aki az ő gyönyörűsége (Mt 3,17…). Ezért hangzik így a dialógus a Kenyér, az Oltáriszentség imádásakor a pap és a hívek között: „Kenyeret adtál a mennyből. Telve minden gyönyörűséggel.” Az Atya megosztja velünk Kenyerét, gyönyörűségét!
A vigília imaórájának kerete az éjszaka csöndje és sötétje: a virrasztva imádkozó keresztény közösség a nyugalom óráit szánja az Úr eljövetelét váró, sürgető imádságra és az Isten igéjén való hosszasabb elmélkedésre.
A napi zsolozsma következő imaórája a reggeli dicséret. Hagyományosan ezt hajnalhasadtával imádkozzák, amikor az új nap fényei elűzik az éj sötétjét. Az ébredő hajnal ősidők óta az újjászületés jelképe, a reménység, az újrakezdés ígérete kapcsolódik hozzá. A hajnali fényben eltűnnek az éjszaka baljós árnyai, a világ visszanyeri megszokott színeit és formáit. A pihentető alvás után megújult erővel vághatunk neki az új napnak, fogadjuk ajándékait, kihívásait, megpróbáltatásait.