Mélyen gyökerező mitológia, régi gazdagság, birodalomépítő uralkodók, a keresztény Európát védő, törökgyűrő hőstettek, rémtörténetek… – párját ritkítóan viharos és izgalmas történelem. Hiába. Határainkon túl mindez „kevésnek” vagy észrevétlennek bizonyult. Még a „Nyugat” részéről oly sokat emlegetett egzotikum sem sokat segített. A nemzetközi zeneirodalom bizony nincs tele magyar vonatkozású alkotásokkal.
A kápolna a hegyen nemzetközi kegyhely is művészeti emlékeivel, Kodály Zoltán szellemével, aki itt hajdan a kántort helyettesítette (!). A harmónium az ő keze érintését őrzi (történelmi hangszer). A zeneköltő születésének százéves jubileuma óta kapott nagyobb figyelmet a szentély azáltal, hogy a plébános és a Fasang-család gondoskodása a zene spirituális helyévé avatta.
Bár cseh nemzetiségű volt, Szent Adalbert püspök a lengyel és a magyar nép közös történelmének, barátságának egyik első láncszeme: az első közös szentünk. Lengyelországban járva több városban is találkozhatunk hittérítő munkálkodásának emlékeivel, máig eleven tiszteletével.
(1)
Nem volna szép, ha énekelne,
mikor az égi trónról
hullnak a hangjegyek.
Ilyenkor jobb csöndben
maradni, s nézni
ahogy a járdán csillog,
Most többszörösen is megéri felkeresni az esztergomi Keresztény Múzeumot. Ugyanis az állandó gyűjtemény remekművei mellett megnézhetjük az idősebb Markó Károly grafikáit bemutató tárlatot, illetve a herendi porcelánokat bemutató kiállítást is. Talán felmerül a kérdés a látogatóban: miért is pont a Keresztény Múzeumban láthatunk az iparművészet körébe sorolható műtárgyakat?
Néhány héttel nyolcvanharmadik születésnapja után elhunyt Csokits János, aki életútjából fél évszázadot nyugati emigrációban töltött. Ez sok következménnyel jár és sok mindent megmagyaráz, így azt is, hogy irodalmi munkássága miért nem nevezhető közismertnek. Mintha korunk Mikes Kelemenje lett volna, azzal a lényeges különbséggel, hogy ő 1999-ben hazatérhetett szülőhazájába.
Habár tizenkilencedik alkalommal rendezték meg idén a Sziget Fesztivált, első alkalommal sikerült kijutnom a rendezvényre két napra. Egymásnak ellentmondó érzések kavarogtak bennem. Jól érzem-e majd magam, vagy inkább haza szeretnék menni, nem tudtam eldönteni. Most már bátran állíthatom, hogy legközelebb is meglátogatom a fesztivált.
Érettségi után – bizony ez régen volt – egy hónapot a Balatonon töltöttem. A társasházban, ahol laktam, sok hasonló korú fiatalt ismertem, hiszen már az előző években is együtt nyaraltunk. Bicikliztünk, strandoltunk, este pedig a kertben valamelyikünk papája, mamája bográcsban főzött gulyáslevest vagy paprikás krumplit. Ha mi, fiúk magunkban voltunk, vélt vagy valós kalandjainkról meséltünk, s biztattuk egymást az udvarlásra.