Immár hagyomány, hogy karácsony előtt a pesti ferencesek templománál megkoszorúzza Melocco János emléktábláját a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke és az Új Ember főszerkesztője.
Nincs intimebb irodalmi műfaj a naplónál. Aki ugyanis naponta feljegyzéseket készít, elsősorban önmagának ír. Persze olyan is akad, amikor valaki gondol az utókorra – egy államférfi vagy jelentős művész –, és ezért tudatosan figyel a stílusra, a tartalomra. De a legtöbb napló keresetlenségével, egyszerűségével tudja közel hozni hozzánk azt, aki annak idején papírra vetette.
Hiányzik a kedves, hűséges barát, kolléga, a művelt és szellemes ember, a hihetetlen szorgalmú kutató. Ismertük üldöztetéseit, de ő csak mások szenvedéseit kutatta, rögzítette, és a jövőt építette emlékük megőrzésével. Zokszó nélkül viselte, hogy csak egyszerű olvasóitól számíthatott támogatásra.
Hasonló a mennyek országa a kincshez, amelyet elrejtettek a szántóföldben. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet (Mt 13,46).
Édesanyám édesanyja – amikor már egyedül élt – mindig nálunk töltötte december 24-e délutánját, majd az esti gyertyagyújtás után együtt indult a család az éjféli misére. Gyakran előfordult, hogy egész nap be sem kapcsoltuk a televíziót, hanem beszélgettünk.
Ünnepek idején, lelkiségüket átélve úgy érzem, hogy e téren szerencsés ember vagyok. A nagy létszámú családommal töltött hajdani karácsonyesték mindig emlékezetesek maradnak számomra, s nem kevésbé a feleségemmel megélt ünnepi napok.
A minap felderengett gyermekkorom egyik első emléke. Édesanyámmal és nővéremmel vendégségbe mentünk. Karácsony után lehetett, apu minden bizonnyal dolgozott, hideg volt, és belvárosi lakásunkból „nagyon messzire”, valahova az Árpád híd közelébe igyekeztünk.
A magyar gazdaság megújulásának egyik legfontosabb eleme a helyi termelés, a helyi szövetkezések és piacok támogatása. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, arra Knyihár Mihály békéscsabai kolbászkészítő mester válaszol. A határozottan, választékosan beszélő ember gondolatai között rend van, miként a portáján is. A ház, a műhely, a raktár tiszta, rendezett.