Hatéves voltam, amikor a szüleim Trabantot vettek. Édesanyám megtanult vezetni, s kitárult előttünk a nagyvilág. Túlságosan messzire nem mentünk, de vasárnap délelőttönként rendszeresen eljártunk az Erkel Színházba.
Mindig is tapasztalható volt az idegenkedés egy olyan tudománnyal kapcsolatban – függetlenül attól, hogy valaki hívő vagy nem –, amely a vallás környezetét és nem annak tartalmát vizsgálja.
A megoldás lehetséges módozatai közül élen járt Josef Szlipyj lvovi görögkatolikus nagyérsek esete, aki tizennyolc évi börtön után 1963-ban szovjet diplomáciai útlevéllel, a Szovjetunióba való visszatérés jogával utazhatott Rómába, és ez az élete végéig szóló szilencium dacára is jelezte a jócskán megváltozott nemzetközi világpolitikai légkört.
Csak az tudja, milyen érzés zsenge álmokkal és anyánk süteményesdobozával állni egy idegen város pályaudvarán, aki volt kollégista. De aki nem volt, az is átélte a kamaszéveket.
Teret és időt ölelt át az imádság szeptember 21-én Budapest, valamint tizenkét honi és három határon túli város között, amikor a zsúfolásig megtelt katolikus templomokban fiatal és idősebb hívek a tiszta szerelemért, a szív tisztaságáért fohászkodtak, és házaspárok tanúságtételét hallgatták.
Bangha Bélát, a XX. század első felének nagy sajtóapostolát próbálják menekíteni a Jézus Szíve Népleányok Horánszky utcai házától a néhány méterre található piarista központig.
Webidentitással rendelkező új generáció van felnövekvőben. Sajátos önazonosságuk és életvitelük számos súlyos kérdést és problémát vet fel szüleik, nevelőik, sőt az egész társadalom számára.