Emlékezhetünk: 1956-os szabadságharcunk elbukásában nem kis szerepe volt a Szuezi-csatorna birtoklásáért indított nyugati harcnak. Most – mint olvasom – gazdasági „szabadságharcunk” sikerét veszélyeztetheti a francia központú Suez vízműcég érdeke.
A nemzetek biztonsága ma már nemcsak attól függ, mint a XIX. vagy a XX. században, hogy milyen és mekkora a haderejük vagy a nemzetbiztonsági szolgálatuk. A XX. században az határozza meg, hogy az alaperőforrásokat ki birtokolja, ki tud belőlük hasznot húzni. Ide tartozik az élelmezés és élelmiszer-biztonság, a vízellátás biztonsága is.
Az elmúlt héten egy szakmai rendezvényen bejelentették, hogy útjára indítják a magyar vidékfejlesztés végrehajtási keretprogramját, a Darányi Ignác-tervet. A mindannyiunk jövőjét meghatározó programról a vidékfejlesztési tárca vezetőjét, Fazekas Sándort kérdeztük.
Túlzás nélkül állítható: magyar sajtótörténeti jelentőségű összejövetel zajlott szerkesztőségünkben január 18-án. Az ökumenikus imahét alkalmából baráti, ugyanakkor hivatalos együttlétre hívtuk két rangos „testvérlapunk”, a Reformátusok Lapja és az Evangélikus Élet szerkesztőit. Mai szemmel szerencsére érthetetlen tény: e három lap munkatársai testületileg még soha nem ültek le egymással beszélgetni. Így hát volt (van) mit bepótolnunk…
Január 18. Sokáig azt gondoltam, a „lehet” a leginkább emberhez méltó szó. Ma úgy gondolom, az „irgalom”.
Január 20. Németh László Irgalom című regényét olvasom. Túlírta. S ezáltal veszít az erejéből. A részletezésben elomlik a feszültség. Mintha örök készülődés lenne a könyv – s aztán amit ígér, nem következik be.
A hazánkra zúduló nemzetközi gazdaságpolitikai kartácstűzben jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül. Ahogy az elmúlt évszázadok során mindig, lengyel barátaink ezúttal is mellénk álltak.
Az Európai Unióba való belépésünk a kisebbik rossz választása volt. A morális ismer olyan helyzeteket, amikor nem két jó, hanem két rossz között kell választanunk. Ha kívül maradtunk volna az Európai Unión, nagyobb nyomás nehezedhetett volna ránk, és nem lett volna egyszerű átjárásunk a határainkon túli magyarokhoz.
Kieran Behan a második ír tornász a sporttörténetben, aki indulhat olimpián. E teljesítmény önmagában is tiszteletre méltó, ám még el sem kezdődött a londoni olimpia, a huszonkét éves fiatalember máris bizonyította, mire képes. Ugyanis élete során kétszer került kerekes székbe, de mindig legyőzte korlátait.