Örülök, hogy a múlt vasárnap tartott magyar kultúra napja legalább évente egyszer szellemi-kulturális kincseinkre irányítja a figyelmet. Azokra az értékekre, amelyek nélkül más lenne az ország, a szülőföld s a rajta élő, alkotó ember.
Milyen könnyű ellenségnek lenni. A képek és az indulatok világosak, egyértelműek. Aki idetartozik, közénk, az egyáltalán nem tartozik odaátra. Családokban, helyi társadalmakban, baráti körökben vagy a sportban a „mi” és az „ők” tiszta szétválasztása mindkét félre hat.
Géppisztolyos prédikátor – senkit ne riasszon el a bárgyú akciófilmet sejtető cím, Marc Forster mozija ugyanis elsősorban lélektani dráma, amely az idén ötvenéves Sam Childers megrázó fordulatokban gazdag sorsának nagyon is valós tapasztalataira épül.
Salzburgban, a Getreidegasse XV–XVIII. századi házai közt különösen igazolódik Rilke szava: „Valahol van a zene, mint ahogy / e fény valahol messzi hang a fülben…”
Rádiós szerkesztő, műsorvezető, újságíró, gimnáziumi testnevelő tanár, osztályfőnök… – Pezenhófer György vehette át idén a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által odaítélt Szalézi Szent Ferenc-sajtóösztöndíjat, amelyet a budapesti Központi Szeminárium dísztermében Spányi Antal püspök adott át a kitüntetettnek január 20-án. A szülővárosában, Szombathelyen tevékenykedő médiamunkatárssal az ünnepséget követő fogadáson beszélgettünk.
Korngold A halott város című operájának magyarországi bemutatójára került sor a napokban a debreceni Csokonai Színházban. Főbb szerepekben: Rálik Szilvia, Nyári Zoltán, Massányi Viktor, Bódi Marianna. Rendező: Vlad Troickij, vezényel: Kocsár Balázs. Előadások: február 4., 6., 8. (19 óra).
A fogyasztói társadalom embere mindentől, ami kizökkentheti mindennapjai rutinjából, igyekszik távol tartani magát. Szenvedés, betegség, de leginkább a halál problémáját tudata legmélyére igyekszik száműzni.
Mint ahogy kopott nyelű
nagyapjától s apjától
örökölt bicska lapul
pásztorfiú szűrében