Székely János, az Esztergom–budapesti főegyházmegye segédpüspöke történeti áttekintést adott a katolikus–izraelita kapcsolatokról. Kezdetben felmerülhetett a kérdés, hogy vajon a kereszténység új vallás-e, vagy a zsidó vallás része. 70 után elhatárolódás történt a két vallás követői között, a keresztényeknél az Ószövetség bosszúálló Istene állt szemben az Újszövetség irgalmas Atyjával. De a II. században a keresztények leszögezték, hogy nincs törés az Ó- és az Újszövetség között. Az első néhány évszázadban azonban konfliktusok jellemezték a zsidók és a keresztények közötti kapcsolatot. 602-ben Nagy Szent Gergely pápa levelet írt a nápolyi püspöknek, hogy tartsa tiszteletben a zsidó szokásokat és ünnepeket. A középkorban súlyos feszültségek alakultak ki: az 1348–49-es pestisjárványért a zsidókat okolták, több száz közösségüket elpusztították.
A XX. század borzalmai pedig akkor következtek be, amikor Európa kezdett elszakadni keresztény gyökereitől – emlékeztetett a püspök. Kiemelte: az antiszemitizmus nem keresztény eredetű eszmerendszer, de szószólói keresztény eszméket is felhasználtak, és magukat kereszténynek mondva vállaltak szerepet a borzalmakban. S bár akadtak megmentők, mint Salkaházi Sára, sajnos kevesen voltak, és nem képviselhettek elég erőt az adott korban. Székely János szerint ez a tragédia vezetett el odáig, hogy a katolikus egyház újragondolja a zsidókhoz fűződő kapcsolatát. A Nostra aetate eredetileg csak a zsidóságról szólt volna, de végül más vallások is belekerültek a nyilatkozatba. A zsidókról szóló részben alig vannak lábjegyzetek, mert nem voltak olyan dokumentumok, amelyekre hivatkozni lehetett volna a megalkotása során.
A nyilatkozatban a katolikus egyház elismeri, hogy hitének és kiválasztottságának gyökere Ábrahám népéhez nyúlik vissza. Kimondja, hogy Jézus a zsidó népből született, és kijelenti, hogy mind a prédikációban, mind a hitoktatásban kerülni kell azokat a megfogalmazásokat, amelyek arra utalnának, hogy Isten a zsidó népet elvetette volna magától vagy elátkozta volna, mert ez nem egyeztethető össze az evangéliumi igazsággal és Krisztus szellemével. A dokumentum rögzíti, hogy a zsidók nem felelősek Jézus haláláért, és az egyház sajnálatát fejezi ki minden antiszemita gyűlölködésért. Ezért a nyilatkozatot a zsidó-keresztény párbeszéd Magna Chartájának is nevezik.
1985-ben útmutatás is készült a zsidók és a zsidóság helyes ábrázolásához a katolikus egyház igehirdetésében és hitoktatásában. E dokumentum szerint a zsidóság ma is élő valóság, és az Ószövetség valamennyi ember meghívása. Az iránymutatás szövege felhívja a figyelmet arra, hogy Jézust a zsidók felé a vallásszabadságot tiszteletben tartva kell megvallani, és bár Jézus zsidó volt, ő az egész emberiség Messiása. A zsidóság története nem ért véget Jeruzsálem pusztulásával, a zsidók bizonyították hitüket és Istenhez való hűségüket a történelem során.
Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete David Rosen rabbit idézve elmondta, hogy a történelemben sokáig a zsidó népet okolták Jézus haláláért, ezzel magyarázták a zsidók ellen elkövetett pusztításokat, és e tettek igazolására az istengyilkosságot hozták fel érvként. Ezért hát a Nostra aetate elfogadása egyedülálló pillanat volt a keresztények és zsidók közötti kapcsolat alakulásában, a dokumentum ugyanis az addig elátkozottnak tekintett népet Isten szeretett népeként írja le. A nagykövet hangsúlyozta: a nyilatkozat átalakította az egyházat a zsidókról való gondolkodás tekintetében, és felmentette a zsidó népet, nem tette többé felelőssé Jézus haláláért. Azt is kiemelte, hogy a Nostra aetate elfogadásával elsőként említették Izrael Államot egy pápai dokumentumban. Véleménye szerint a nyilatkozat új korszakot nyitott meg a két vallás közötti párbeszédben, de a benne megfogalmazott gondolatok még nem váltak belső meggyőződéssé. Elkezdődött viszont egy folyamat, amelynek az eredményeit évtizedek múlva láthatjuk majd. Mint mondta, fontos, hogy a zsidóság is megértse a katolikus egyház újfajta közelítését.
Ilan Mor emlékeztetett a Szentszék és Izrael közötti megállapodás huszadik évfordulójára, és Ferenc pápa mostani látogatását újabb mérföldkőnek nevezte a barátságban. Úgy fogalmazott: a pápa szeretete nyilvánvaló a zsidók számára, és reméli, hogy személyes példája visszhangra talál az izraeliek szívében. „Egy keresztény soha nem lehet antiszemita” – idézte a szentatyát. Beszédét azzal zárta, hogy a dialógus fontos, de aktívnak is kell lennünk annak érdekében, hogy a pápa szavai és a Nostra aetate gondolatai mindenkihez eljussanak. Izrael magyarországi nagykövete úgy véli, a konferenciával megtették a legelső lépést.
Fotó: Kissimon István
