Az április 30. és május 2. között – harmincegyedik alkalommal – megrendezett országos ifjúsági gyalogos zarándoklat a pilisborosjenői kálváriától indult. A mintegy hatvanöt kilométeres távot Márianosztráig elmélkedve, rózsafüzért imádkozva és Mária-énekeket énekelve tették meg a résztvevők. A napi húsz-huszonöt kilométernyi gyaloglás alatt a fiatalok megtapasztalhatták a lemondás értelmét, a világtól való elszakadást és a csendet, amely nyitottá tesz Isten felé. „A Pilis megszentelt tájain haladva gondolataink visszaszállnak a régen élt remetékhez, akik mindenről lemondtak, elvonultak a világtól, hogy csak Istenre koncentráljanak – olvashattuk a meghívón. – Nekik ez volt az útjuk. Neked mi az utad? Hogyan tudsz Istenre figyelni a világ zajai közepette?” – Három pálos szerzetes is részt vett a zarándoklaton, és egy előadás keretében megismerhettük rendjük történetét egészen a kezdetektől napjainkig. A zarándoklat szervezői meglepetéssel is készültek: Visegrádon, a Salamon-toronyban a fiatalok eljátszottak egy részt Nagy Lajos király életéből. Az előadás igazi királyi pompával és tánccal végződött, ezután indultunk tovább a nagymarosi komphoz – meséli élményeit Magyarkúti József, aki a soroksár-újtelepi Fatimai Szűzanya-plébániatemplomból érkezett. Nagy Lajos 1352-ben a pálosok részére kolostort építtetett, és mellé a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére templomot is emeltetett. Az egész település a templomról, illetve annak védőszentjéről kapta a nevét. A latin Maria nostra kifejezés szó szerinti fordítása azt jelenti: mi Máriánk – azaz Magyarok Nagyasszonya, vagy népiesen Boldogasszony. A zarándokok mindennap hajnali fél hatkor keltek, reggel és este is zsolozsmáztak, valamint a pálosok éjszakai imájához is csatlakoztak: aki tudott, hajnali háromnegyed kettőkor felkelt, és a szerzetesekkel elmondta az éjszakai zsolozsmát (Matutinum). Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspök a harmadik napon, a célállomásnál csatlakozott a zarándokokhoz. A szentmise elején köszöntőjében így szólt a fiatalokhoz: otthonról indultunk, és hazaérkeztünk. Az első szó a háláé, hogy Isten meghívott a zarándoklatra, és megköszönjük neki, hogy megérkeztünk ide, s útközben hordoztuk egymás terheit.A tizenhárom éves Pálfai Katalin, aki Budaörsről csatlakozott a zarándoklathoz, kiemelte, milyen sokat jelentett neki az út során a szép természeti környezet, különösen, amikor a Szurdokvölgyben senki nem beszélgetett, teljes csendben mentek. A szintén Budaörsről érkező Somogyi Gergely először vett részt ezen az immár hagyományos zarándoklaton, és megvallotta, sokszor nem volt könnyű tartania a tempót. – Sok lelki ajándékot kaptunk – teszi hozzá. – Az állomásokon a remeteségről, a csendről hallhattunk gondolatokat, amelyekről azután útközben elmélkedni lehetett. Vasárnap a parányi nosztrai templomot megtöltötték a fehér pólós fiatalok, akik fáradtan, az út porától és nehézségeitől elcsigázva érkeztek a szentmisére. – A hajnali felkelés és imádkozás az élet küzdelmeire is felkészített, arra, ha majd virrasztani kell a gyermeketek mellett, vagy kétóránként fel kell kelni hozzá, akkor képesek legyetek erre – mondta Gödölle Márton szentbeszédében, majd arról is beszélt, ma sokan nincsenek megelégedve magukkal, az életükkel. Ugyanakkor hangsúlyozta: saját lelkedben otthon lenni jó. Hogyan érhetjük el ezt a belső otthont? – Erősödjünk meg az elköteleződésben, hogy otthon legyünk a mennyei Atya szívében. Ugyanakkor be kell állni a nemzetünkért való imádkozók sorába is, mert szüksége van népünknek az újjászületésre.
