A korábban különálló, ma már egybeépült község lakosságát – annyi más településhez hasonlóan – nem kímélték meg a történelem viharai. Megszenvedték a tatárok dúlását, a török hódoltságot, de a puszták újra és újra benépesültek, s ismét településsé szerveződtek. Létüket középkori oklevelek bizonyítják. Inárcs Szent György-templomára 1332-ből találjuk az első adatokat. A román kori idők sírjaiból egy különleges, rézből készült papi mellkereszttöredék került elő, melyre görög betűkkel a „Szent György bűntelen” feliratot vésték, közepén pedig a szent áldást osztó alakja látható. A lakosság újjáépítette templomát, gazdálkodott, élni akart és tudott is élni. A templom mellett ma is közösséget kell építeni. Mint Laczkó Mihály plébános elmondta, elődei jó örökséget hagytak rá, nem kell az épületek felújításának gondjával foglalkoznia, ezért idejét és energiáját legfőbb feladatára, a lelkek gondozására fordíthatja. Szeretné, ha a mozgalmas egyházközségi életbe bekapcsolódnának és otthonra találnának azok a keresztények is, akik valahol utat tévesztettek, s nem találják helyüket a világban. Laczkó Mihály Sydney érsekét, George Pell bíborost idézte, aki hazahívja a katolikusokat. Vele kérdezi: „A hit közösségében, az egyházban neked most hol a helyed? Mi vagy: teremőr, látogató, vendég vagy házigazda? Segítenünk kell egymásnak otthon lenni és hazatalálni.” A többnapos programban tanúságtételek hangzanak el, a vendégek az irodalmi kávéházban találkozhatnak többek között Jókai Annával, Csókai Andrással, Papadimitriu Athinával, megnézhetik a crossautó-kiállítást, illetve élvezhetik a Csík zenekar koncertjét.
Az ünnepi szentmiséket a főpásztor, Beer Miklós, illetve Varga Lajos segédpüspök mutatja be.
