Vágjuk vissza a túl hosszúra nyúlt hajtásokat, és távolítsuk el az elszáradt részeket! A betelelt szobanövényeket csak mérsékelten öntözzük, és ne tápoldatozzuk a tél folyamán!
A mediterrán örökzöldek (leander, babér, kefevirág, citrom, narancs, olajfa, mirtusz) még kint maradhatnak, de amikor már éjszakára fagypont alá esik a hőmérséklet, vigyük be ezeket is. Keressünk számukra világos, plusz tíz foknál nem melegebb helyiséget. E növényeket is permetezzük le – kint a szabadban –, ha állati kártevőket észlelünk rajtuk.
Októberben még utoljára lenyírhatjuk a gyepet, majd gereblyézzük át alaposan, hogy a mohát és a fűkaszálékot eltávolítsuk. Jót tesz a pázsitnak, ha műtrágyát szórunk rá, amely a tél folyamán bemosódik a földbe. A fák és a cserjék tövéhez szórjunk érett szerves trágyát. Ássuk fel a hagymások ágyását, és ha sovány vagy kimerült a talaj, javítsuk komposztfölddel vagy erdei lombfölddel. Öt centiméter mélyre kerüljön a szellőrózsa, a hagymás írisz, a fehér liliom, a krókusz, a téltemető és a hóvirág hagymája; tíz-tizenöt centiméter mélyre ültessük a nárciszt, a fürtös gyöngyikét és a tulipánt. A fagyra érzékeny liliomokat és a császárkoronát legalább húsz centiméter mélyre dugjuk le.
Most szaporíthatunk dugványgyökereztetéssel levendulát, babért, citromot. Ehhez vágjunk arasznyi méretű, félfás hajtásokat, és tűzdeljük őket homokkal kevert, nyirkos tőzegbe.
