Tárnok előtt nagy csapat vetési varjú szállt egy ideig párhuzamosan a vonattal, aztán fordultak, és a mezőre ereszkedtek. Minden ősszel sok ezer károgó fekete madár érkezik Kelet-Európa felől, ellepik a földeket, az utak környékét, megjelennek a parkokban, a vasútállomásokon, mindenütt, ahol hulladékot, táplálékot remélnek.
A Fertő felett a hajnali köd után még kissé párás volt a levegő, de a ködfoszlányok gyorsan feloszlottak, napsugarak táncoltak a vízen, ahol békésen úszott a rengeteg madár. Legalább ezer nyári ludat számoltam, messzire szállt a tőkés récék hangos „háp-háp”- ja. A csapatok néha felröpültek, megkerülték a Fertőt, aztán újra a vízre ereszkedtek. Későre maradt kis kócsag repült a nád felett, messziről világított a kanalas réce gácsérjainak hófehér begye, sirályok repültek, a nádas mentén szürke gém állt mozdulatlanul. Majd hasig merült a vízben, de türelmesen várta, hogy hal bukkanjon fel előtte. Október 15-éhez képest kellemesen meleg volt, mindenütt rovarok repültek, és a nád között sorra szólaltak meg a levelibékák. Egyiküket megkerestem távcsővel. Nádszálon ült, és hanghólyagját hatalmasra fújva egyik brekegő strófát a másik után küldte a víz fölé. Vannak évek, amikor október elejére már erősen lehűl a levegő, és a zöld békácskák telelni készülődnek, földi üregbe húzódnak, vagy az iszapba ássák el magukat. Idén azonban a szinte nyáriasan meleg levegőben a tél még valószínűtlenül távolinak tűnhetett számukra.
A parton álló fűzbokrokban két csilpcsalpfüzike ugrált. Rovarokat kerestek, néha játékosan kergették egymást, majd egyikük, talán az egyre melegebben tűző napsugarak hatására, énekelni kezdett. „Csip-csup, csip-csup” – kiáltotta többször egymás után. A füzikék kedves szokása, hogy az őszi vonulás idején újra megszólalnak, a kis madár vidám csip-csupja a kora tavaszt idézte. Átvágtam a Fertő menti legelőn, ahol tucatnyi réti pityer kelt fel előttem. Sűrűn hallatott „szit-szit” hangokkal szálltak fel a fű közül, de kissé távolabb újra leereszkedtek. A réti pityer nem költ Magyarországon, de ősszel és tavasszal nagy számban vonul át, enyhe időben néhányan télire is itt maradnak. A távolból gágogó V betű közeledett, aztán a vetési ludak szabályos ékje a Fertő felett megbomlott, és a nagy madarak keringve, forogva, mint az őszi falevelek hullottak a vízre. A tundrák fagyos világából érkeznek minden ősszel, napközben a legelőket járják, este húznak be a Fertőre, ahol az éjszakát töltik. Nappal legfeljebb inni járnak be, de utána nyomban újra a táplálkozó területekre repülnek vissza. Az esti behúzás viszont csodálatos látvány. Csapat csapat után érkezik, gágogásuk betölti a levegőt, a több tízezer madár egybefüggő, sötét tömegben lepi el a vizet, ahol békésen pihennek hajnalig. Miközben a libákat néztem, újra brekegni kezdtek a levelibékák. Először egy, aztán sorra csatlakoztak hozzá a többiek. Talán a libák hangos gágogása ihlette meg őket, úgy érezték, nekik is meg kell szólalniuk. Az előrejelzés szerint néhány hűvösebb nap után újra napsütés és melegebb idő következik, de előbb vagy utóbb mindenképpen véget ér az indián nyár. A levelibékák pihenni térnek, és valahol a Fertő iszapjában álomra hajtják zöld fejecskéiket.
