„Munka és kultusz, hétköznap és ünnep egymást segítő, kiegészítő realitást jelentettek” e tájon élő és dolgozó ember számára.
Tihanyt elhagyva s nyugat felé kerekezve mindig megörültünk, amikor feltűnt Balatonakali katolikus és protestáns templomának tornya, mert a településre érve megérdemelt pihenő várt ránk a sportpálya melletti árnyas fák alatt. Tavaly még kicsit bosszankodtunk is a rendezetlen környezet miatt, de az idén alig ismertünk rá a főút menti helyre.
A sportpálya melletti elhanyagolt terület gondozott parkká, emlékhellyé változott. Mint kiderült, itt volt valaha a település régi temetője, amelyre már csak a fák, bokrok között megbúvó korabeli feszület emlékeztetett. Először a feszületet újították fel egy helyi képviselő, Móró Károly tiszteletdíjából. Miután a XX. század elején megszüntetett temetőt átminősítették közterületté, a képviselők elhatározták, hogy az ősök tiszteletére kegyeleti helyet alakítanak ki ott. Az önkormányzat hozzájárulása mellett a falu egyik fiának özvegye, Dobosi Irma is adományával támogatta az elképzelést, s így idén tavasszal elkezdődhettek a tereprendezési munkálatok. A történelem viharai ellenére is megmaradt néhány régi sírkő, melyeket – méltóságot adva azoknak, akikre emlékeztetnek – a kegyeleti park kialakításakor a feszület körül helyeztek el.
A forgalmas környezetben egy kis elcsendesülésre hívják az arra járókat az ősök. Kinek- kinek személyes kötődése vagy nemzeti emlékezete szerint érdemes – ha csak néhány percre is – leróni kegyeletét emlékük előtt, hogy segítsenek megélni és tovább élni a mindennapokat, a holnapokat. Arra is figyelmeztet bennünket ez a hely, hogy az ősök emléke, a hagyományok megőrzése és átadása az egymást követő nemzedékeknek, a magyarság megmaradásának is legfontosabb záloga.
Fotó: Cser István
