A kongresszus november 13-án tartott megnyitó ünnepségén Beer Miklós és Bíró László püspök, valamint Turai János, a lelkigyakorlatos ház igazgatója köszöntötték a megjelenteket.
A tanácskozás első napjának kiemelt témája volt a házas lelkiség, Palánki Ferenc egri segédpüspök előadása adott útmutatást a résztvevőknek.
Veresné Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár a magyar családpolitika kérdéseiről beszélt.
A pénteki napon Barna Gábor előadását hallhatták meg a résztvevők Bálint Sándorról, a házastársi hűség példaképéről, akinek folyamatban van a boldoggáavatási eljárása.
Kerekasztal-beszélgetés keretében a káposztásmegyeri Szentháromság-plébánia képviseletében Dyekiss Emilné, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász részéről Tuczainé Régvári Marietta, a Győri egyházmegye karitászcsoportja képviseletében Pappné Szerencsi Marietta és Szabó György, a kispesti karitásztól pedig Szigetvári Györgyné vett részt a Tomka Ferenc által moderált beszélgetésben. Segíteni kell a családokat, szükség van a karitász szolgálatára – indokolta a témaválasztást Bíró László. A beszélgetés során a szervezet munkatársai az egyházmegyéjükben működő jó gyakorlatokat mutatták be egymásnak.
Az esti kerekasztal meghívottjai a családmozgalmak voltak. Az Antiochia, a Családok Jézusban Közösség, az Együtt Nagyasszonyunk Dicsőségére (END), a Fokoláre, a Házas Hétvége, a MÉCS és a Schönstatt mozgalom képviselői a családmozgalmak előtt álló kihívásokról, kilátásokról és reményekről szóltak.
Ahogy minden évben, a kongresszus idén is foglalkozott a családokat érintő aktuális kérdésekkel. Szabó Ferenc SJ előadásában a résztvevők ismertetőt hallhattak a püspöki szinódusról.
A tanácskozás munkáját Bíró László családreferens püspök összegezte. Az ószövetségi Bálám és a szamara történetével kezdte összefoglalóját. Ebben a szamárnak van látó szeme, míg Bálám, az Úr prófétája az, aki nem lát. A nem látó veri a látót, a szólni nem tudó megszólal. Bíró püspök párhuzamot vont az elbeszélés alapján: ma is többnyire olyanok beszélnek, akik mögött nem emberek állnak, hanem a pénz. Akiknek pedig valóban van mondanivalójuk, azok nem jelennek meg a nyilvánosság előtt. Holott ma is „kellenek a szamarak”, akiket bár vernek, kinevetnek, mégis jobban látnak, mint a tömegek. A püspök arra buzdította a családért felelősséget érző és vállaló résztvevőket, hogy legyenek ők azok, akik közbeszéd tárgyává teszik a család témáját. Még az egyházon belül is sokan félreértelmezik a családpasztoráció jelentőségét: ma is sok esetben rétegpasztorációnak tartják, holott benne azt az intézményt erősítjük, amely a jövő letéteményese. Vonzóvá kell tennünk a család értékét az emberek előtt – mutatott rá a püspök.
A házasodási kedv csökkenése és az eutanázia legalizálása a masszív és meghatározó erejű individualizmus két tünete. Fő feladatunk ezért a közösségépítés, mert a közösség ébren tartja a szolidaritást, benne megélhető az identitás, és jól érzékelhető a személy fontossága is. A közösség mára egzisztenciális szükséggé vált. Az egymásra figyelők megmaradnak, a többiek elsodródnak – hangsúlyozta a családpasztorációért felelős püspök.
Hogyan és miben tudunk segíteni? – tette fel a kérdést Bíró püspök. Nem az offenzíva az utunk. Amit tehetünk, az az értékközpontú gondolkodás, saját gazdagságunk odaadó, bátor képviselete. Tanuljunk meg rugalmasnak lenni, vigyázva a bibliai központú állandóságra. Ne a család kríziséről, ne a gondokról beszéljünk, mert ezzel egyrészt elmélyítjük azokat, másrészt azt sugalljuk, hogy maga a család probléma. Kegyelmi időben élünk, ne siránkozzunk – figyelmeztetett a főpásztor. A családmozgalmakat említette követendő példaként, amelyek „nem érnek rá nyavalyogni, teszik a dolgukat”. Kegyelmi meghívásban élünk, legyünk a remény emberei – buzdított. Majd rámutatott: vannak kis és nagy remények. Ha csak a kicsi után futunk, agresszívvá válunk és elfáradunk. A nagy remény építkezést indít el, nem offenzív, hanem értékközpontú.
Bíró püspök végül Ferenc pápa tanításához kapcsolódva adott útmutatást a családpasztorációban dolgozó házaspároknak: a találkozásban és a kapcsolatban keressék az állandóság kultúráját az ideiglenességgel szemben. Válasszák a megbecsülés kultúráját a leselejtezés társadalmi gyakorlatával szemben. Majd arra biztatott: legyenek következetesek, és haladjanak egyértelműen a helyes irányban. Műveljék az igazság, az életszentség és az irgalmasság evangelizációját.
A Magyar Katolikus Családegyesület szervezte összejövetelt szentmise zárta, melyet Bíró László püspök a részt vevő paptestvérekkel, köztük Szabó Ferenc jezsuita szerzetessel közösen mutatott be.
